Recenzió Árva-Balázs-Barta-Veszprémi: Magyar Közigazgatási Jog Általános Rész 1-2. című köteteihez

2015.03.18 | Szerző: Vasas Lászlóné dr.

 Recenzió

Árva-Balázs-Barta-Veszprémi:

Magyar Közigazgatási Jog Általános Rész 1-2. című

köteteihez
 

A modern államfejlődés elsődleges célja a hatalom racionalizálása és ennek érdekében az államhatalom megosztás új egyensúlyi formáinak kialakítása iránti folyamatos törekvés.[1] Ez a magyar közigazgatásban hosszú évtizedek óta fennálló törekvés, amely a megváltozott hazai és nemzetközi viszonyok mellett keresi a lehető leghatékonyabb és legrugalmasabb közigazgatási rendszer, a jó állam modelljét. Ezen útkeresés során kiemelt szerepet kap a közigazgatási jog, mint elméleti tudomány fejlődése is, amely eredményein keresztül járul hozzá az állampolgárok mindennapi életének tényleges egyszerűsödéséhez mindazokon a találkozási pontokon, ahol az állam és az állampolgár egymással kapcsolatba kerül.

A jogtudomány fejlesztésének fundamentuma az egyetemi oktatás, ahol a jövő elméleti és gyakorlati szakemberei számára kerül átadásra az elmúlt évszázadok tudásanyaga és az új kihívásokra adott innovatív válaszok sora. Ennek a folyamatnak az egyik értékes részeként említhető a Debreceni Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszéke által alkotott „Magyar Közigazgatási Jog – Általános rész” című egyetemi tankönyv, mely a teljesség igényével kívánja bemutatni a tudományág legfontosabb szabályozási elveit és alaptételeit.

A könyv az I. fejezetben a Közigazgatási jognak a jogrendszer egészében történő elhelyezését végzi el, tömören ismerteti a hatalommegosztás hagyományos és modern elméleteit. Az elméleti alapvetést követően a szerzők a közigazgatás legfontosabb differencia specifika-it veszik sorra, külön kitérve a jogág sajátos szemléletére és fogalomrendszerére. Akiemelt terület dogmatikai megközelítésű, rendszerezett bemutatását végezte el a szerző, így a hallgatók érthetően és jól strukturált logikai ív mentén sajátíthatják el a tudományterület alapjait. A közigazgatás elméletek rövid, érthető bemutatásával összefüggésben a tankönyv egy jövőbeli átdolgozása kapcsán szükséges lehet annak ismertetése, hogy a Jó Állam kiépítése során milyen gyakorlati jellemzői vannak az állami szerepvállalás újraerősödésének.

A tankönyv II. fejezetében részletesen mutatja be a közigazgatás funkcióit, sajátosságait, területi működéséhez kapcsolódó ismérveit, amely során könnyen megjegyezhetőmódon ismerteti a szubszidiaritás, centralizáció, dekoncentráció és a decentralizáció fogalmakat, elkülöníti az államigazgatást az önkormányzati igazgatástól. 
 
A tankönyv III. fejezetében a közigazgatási jog jogrendszerben betöltött helyét és a közigazgatási jog sajátosságait taglalja, kitérve a közigazgatási jog forrásai sajátosságainak ésa közjogi szervezetszabályozó eszközöknek a bemutatására is. Az Európai Unióhoz történt csatlakozás magyar jogrendszerre való hatása jó kitekintést ad az önálló tananyagként elsajátítandó uniós ismeretekhez. A rövid, tömör szerkezetű, könnyen érthető fejezet jó kapcsolódást jelent a tankönyv IV. fejezetével.
 
A jogi oktatás kiindulópontját jelenti, hogy a hallgatók részére az egyetem első évében bemutatásra kerül a jogrendszer általános felépítése, és ennek körében a közjog és a magánjog alapvető eltérő megközelítésének bemutatása. Erre a tudásalapra épül rá a tankönyv közigazgatási jogi normarendszert bemutató IV. fejezete, amely a közigazgatási jogi norma fogalmát, fajtáit, működési elveit mutatja be a közigazgatási jogviszony általános és speciális elemzése mellett. Ez a fejezet azért is különösen lényeges, mert a hallgatók a közigazgatási joggal párhuzamosan megkezdik a polgári jogi tanulmányaikat is, így a tankönyv logikus és jól rendszerezett felépítése alapján a két jogterület komplex különbségeit rendszerszinten is átláthatják. Ez a képesség – amely a jó gyakorlati és elméleti szakemberek alapvető ismérve – elengedhetetlen a leendő közigazgatásban dolgozó szakemberek részére, így ebből a megközelítésből a tankönyv megkerülhetetlen eleme a jogi tanulmányoknak.
 
Külön értéke a tankönyvnek, hogy a közigazgatási jog más jogterületekkel való kapcsolódási pontjainak a jogi normatan keretei között önálló részt szentel. Mindez folyamatosan aktuális és izgalmas kérdéseket vet fel, hiszen a közelmúltban történt a közigazgatási büntetőjog, azaz a szabálysértési jog újrakodifikálása, a közigazgatási bíráskodás helyzetének jövőbeli megítélése pedig újabbés újabb kérdéseket vet fel. A szerzők világos véleményt nyilvánítanak, de a felvetődő alkotmányos és jogi aggályaikat is megosztják, meghagyva az olvasó önálló vélemény-nyilvánításának lehetőségét. A felvetett szabályozási elvek helyessége, gyakorlati működőképessége napjainkban kvantitatív módszerekkel még nem igazolható, azonban az megállapítható, hogy az egyes szabályozási irányok kapcsán a tankönyv ezen fejezete tudományos alapossággal veszi sorra a legfontosabb és legfrissebb publikációkat és ezek alapján megalapozott és tudományosan alátámasztott álláspontot fogalmaz meg a fejezetben tárgyalt témakörök kapcsán.
 
A tankönyv V.-VI. fejezetében az államigazgatás központi szervezetrendszerének, a központi közigazgatási szerveknek a bemutatása teljes körű, segítségével áttekinthetővé válik a kormány, a minisztériumok és az egyéb központi közigazgatási szervek működése. A központi közigazgatási szervek bemutatását a tananyag a szerzők által kimunkált csoportosítással teszi érthetőbbé, saját készítésű ábrái segítik az elméleti anyagrészek átláthatóságát.
 
A VII. fejezetben a megyei, fővárosi kormányhivatalok szervezetének, főbb feladatainak bemutatása a 2014 decemberében hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően, egyszerű nyelvezettel, tömörentörténik.

A tankönyv VIII. és IX. fejezete a helyi önkormányzatok fogalmát, rendeltetését, jellemzőit, működését ismerteti. Az egyes államok belső jogi berendezkedésének alapvető jellemzője, hogy a hatalomgyakorlás során milyen szabályozási elvet alakít ki az állam és szervei valamint az állam és az önkormányzatok viszonyrendszerében, azaz a jog, mint szabadság és kényszer spektrumában[2] hol jelöli meg az egyensúlyi pontot. A kérdés aktualitásához kétség azért sem férhet, mert Magyarországon a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény, a közelmúltban helyezte új alapokra a helyi önkormányzati rendszert, azok működését, feladat és hatáskörét, felügyeletének eszközeit.

A helyi önkormányzatok bemutatását a tankönyv a helyi önkormányzatok alkotmányjogi helyzetének, a hatalommegosztásban elfoglalt helyének, a helyi önkormányzáshoz való jog ismertetésével kezdi, ezzel a szerzők az önkormányzati rendszer elhelyezkedésének alkotmányjogi, társadalomtudományi aspektusát adják meg. Szakmai-tartalmi szempontból kiemelendő a helyi önkormányzatok feladatának, hatáskörének értelmezése az Alaptörvény helyi önkormányzatokról szóló rendelkezései magyarázatával történik, mellyel a tankönyv egyben az önkormányzati rendszer alaptörvényi megalapozását is bemutatja.Szükséges megjegyezni, hogy a képviselői jogok, kötelezettségek ismertetése nem teljes körű, a 2014. évi általános önkormányzati választást követően hatályba lépett Mötv. rendelkezésekkel lényegesen növekedtek a képviselői kötelezettségek, szigorodtak a képviselői összeférhetetlenség szabályai, bevezetésre került a méltatlanság jogintézménye. A képviselő-testület működése olyan részletességgel került bemutatásra, amelyből az olvasó alapos és részletes képet kap a testületi ülések előkészítéséről, összehívásáról, a vita rendjéről,  a döntéshozatal folyamatáról. Az önkormányzat szervei közül – súlyának megfelelő – kiemelkedő szerepet kap a polgármesterre vonatkozó szabályok ismertetése, a polgármesteri feladatok, hatáskörök strukturált felsorolása jól szolgálja azok átláthatóságát.A közös önkormányzati hivatal az önkormányzat szerveként, és társulási formaként két alfejezetben kerül tárgyalásra, a Mötv. szerkezetét követve elegendő az önkormányzat szerveként bemutatni.  Az önkormányzatok feladatának, hatáskörének ismertetése jól tükrözi az önkormányzati rendszerben bekövetkezett irányváltást, ahol a hangsúly a helyi közügyek ellátására tolódott át, rendszertanilag kiemelendő, hogy ebben a fejezetben kerül megtárgyalásra a helyi közügyek ellátását szolgáló önkormányzati vagyonra vonatkozó szabályrendszer.    

Az önkormányzatok és a központi állami szervek kapcsolatát taglaló X. fejezet bemutatja a közigazgatás egyes szereplőinek funkcióit és működésük indokoltságát, amely logikus, egy tankönyvvel szemben támasztható elvárásoknak megfelelő, visszafogott alapossággal részletezett ismeretanyagot közvetít. Az önkormányzatok kontrollrendszerének ismertetése körében a törvényességi ellenőrzés és felügyelet kérdése a tankönyvben kifejtésre kerül. Figyelemre méltó, hogy a szerzők az önkormányzatok feletti kontrollrendszer átfogó, történeti szemléletű kritikai elemzését végezték el, amely a jelenlegi törvényességi felügyeleti eszközök szabályozásának indokaként szolgált.

A 2. kötet – a tantárgyi tematikákhoz igazodva – elsősorban a közigazgatás hatósági jogalkalmazó tevékenységének jellegzetességeit ismerteti. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló alapvető rendelkezéseinek és összefüggéseinek bemutatása során a szerző – a 2008. évig visszanyúlva – bemutatja a legfontosabb, Ket-et módosító törvényeket, amelyek célja minden esetben a hatósági eljárás egyszerűsítése, gyorsítása, hatékonyabbá tétele volt. Ezt követően kerül sor a Ket. hatályos rendelkezéseinek bemutatására.

A szerző a Ket. szerkezeti felépítésének megfelelően mutatja be az egyes jogintézmények szabályrendszerét, azonban ezek részletes vizsgálata előtt - mintegy összefoglalásképpen -, rögzíti a közigazgatási hatósági eljárás három fő szakaszát és alapvető jellemzőit. Ez a rövid összefoglaló megfelelő segítséget nyújt az olvasónak ahhoz, hogy átlássa a közigazgatási hatósági eljárás menetét és logikai felépítését.
 
Lényeges szempont, hogy a tankönyvben ne csupán a tantárgy részét képező jogszabály hatályos szövegét mutassa be, hanem tartalmazza azokat az információkat, amelyekkel a hallgatók képesek feldolgozni és átlátni a megtanulandó anyagot. A szerző ezt a célt teljesítette, mivel a fejezet a Ket. lényeges rendelkezéseit mutatja be, ahol szükséges bevezető és magyarázó részekkel, ugyanakkor a, logikailag összetartozó részeket egy helyen tárgyalja, pl. kérelem és igazolási kérelem, és nem tér ki az egyszerű, kevésbé hangsúlyos rendelkezések bemutatására pl. a kapcsolattartás szabályaira.
 
Nagy érdeme a könyvnek, hogy míg a Ket. csupán egy szakaszban rendelkezik a bírósági felülvizsgálatról, addig a szerző amellett, hogy kitér a közigazgatási döntések bírósági felülvizsgálatának indokaira és az egyes országokban megvalósult modellek rövid szemléltetésére, a szabályrendszer bemutatása során rögzítésre került, mind a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek, mind az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVIII. törvénynek az ide kapcsolódó rendelkezései. A fejezet tagolt, könnyen átlátható, nyelvezete jól érthető, a fontos részek kiemelésre kerültek. A szerző több helyen szakirodalmi ajánlásokkal biztosítja a lehetőséget arra, hogy az érdeklődő olvasó az egyes témákkal részletesebben foglalkozzon.
 
Összegzés
 

A tankönyvet megismerve megállapítható, hogy a jogi oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges területet alaposan és kellő tudományos részletességgel bemutató munkát tart az olvasó a kezében, amely nem korlátozódik pusztán a jogszabályok száraz és sablonszerű bemutatására, hanem külön kitér az egyes szabályozások alakulásának történelmi és társadalmi indokaira, a korábbi és a hatályos szabályok értékelésére és az utolsó fejezetben a jövőbeli lehetséges fejlődési irányára. A könyv arányosan tartalmazza a történelmi, elméleti, rendszertani és a hatályos jogszabályokon alapuló ismeretanyagokat, mindezt átlátható jól strukturált, az értő tanulást elősegítő módon teszi.

A tankönyv a Debreceni Jogi Kar oktatóinak kiemelkedő munkája, amelyre debreceniként, jogászként és közigazgatási szakemberként egyaránt büszkék lehetünk.
 
 

Debrecen, 2015. március 10.

 
 

Vasas Lászlóné dr.

Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal

főigazgató


[1] Bibó István Válogatott tanulmányok I. kötet 294. Magvető kiadó Budapest 1986.

[2] Bibó i.m. 125. 

 

ugrás az oldal tetejére