Sub Clausula
Szerző: Matura Tamás
Matura Tamás: Máthé Gábor – Gecsényi Lajos: Sub Clausula – 1920, 1947. Dokumentumok két békeszerződés – Trianon, Párizs – történetéből (Gecsényi Lajos–Máthé Gábor (szerk.): Sub Clausula – 1920, 1947. Dokumentumok két békeszerződés – Trianon, Párizs – történetéből. Budapest, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2008. 1324 oldal)
Henry Kissinger Diplomácia című kötetében világított rá arra az összefüggésre, miszerint „Mivel keleten nem létezett olyan nagyhatalom, amellyel szövetkezhetett volna, Franciaország az új államokat próbálta erősíteni. […] Támogatta az új kelet-európai államokat, hogy minél több területet vegyenek el Németországtól, és abból, ami még Magyarországból megmaradt.” E francia törekvések, illetve a többi szövetséges nagyhatalom passzivitása a térség rendezésével kapcsolatban alapjaiban határozta meg a Kárpát-medence társadalmi-, hatalmi- és gazdasági viszonyait az első világháborút követően, és nyílegyenesen vezetett az érintett államok második világháborús részvételéhez.
A Magyarország számára oly katasztrofális eredménnyel záruló békefolyamat, az azt követő évtizedek és a második világháborút lezáró békék mélyebb megértéséhez nyújt segítséget Máthé Gábor és Gecsényi Lajos Sub Clausula – 1920, 1947 Dokumentumok két békeszerződés – Trianon, Párizs – történetéből című könyve, amely az 1956-os forradalom forrásait bemutató gyűjtemény után immár a Sub Clausula sorozat második kötete.
A hatalmas, több, mint ezerháromszáz oldalas, közel százhatvan forrást tartalmazó munka két fő része közül az első a trianoni békeszerződés kapcsán releváns dokumentumokat és forrásokat tartalmazza Az antant és Románia titkos szerződése Románia hadbalépéséről (Bukarest, 1916. augusztus 17.) szóló kontraktustól kezdve. A második szerkezeti egység az „első bécsi döntés” törvénybe iktatásától kaluzolja el az olvasót Churchill fultoni beszédéig (1946. március 5.) és Zsdanov szovjet KB titkár felszólalásáig a Kominform első ülésén (1947. szeptember 25.). Úgy az első, mint a második fejezetet a dokumentumokat történelmi körülményeikbe és az eseményekbe ágyazó bevezető előzi meg, amelyek összefoglalása – immáron a Sub Clausula hagyományaihoz híven – angolul, franciául, németül, oroszul és kínaiul is olvashatók. E mellett egy-egy részletes térkép is segíti az első illetve a második világháború végén a Kárpát-medencében fennálló politikai földrajz áttekintését.
Az első fejezet forrásai a Bevezetőben írottaknak megfelelően három, egymással szorosan összefüggő főirányt mutatnak be. Egyfelől a magyar belpolitka alakulását, az őszirózsás forradalom, a köztársaság létrejöttének, a rövid kommunista diktatúra, majd Horthy hatalomra jutását jellemző dokumentumokat olvashatunk, másfelől a Monarchia nemzetiségeinek elszakadási törekvéseit, a későbbi kisantant és az utódállamok diplomáciai törekvéseit rögzítő iratokból kapunk ízelítőt. A harmadik és egyben – nézőpontunk szerint – legérdekesebb fő vonulat a nagyhatalmak politikai érdekeinek megfelelően folyó diplomáciai sakkjátszma, melynek szereplői – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország – között lezajlott tárgyalások és alkudozások alapjaiban befolyásolták – legtöbbször a valós tényeket és a következményeket figyelmen kívül hagyva – Kelet-Európa sorsát. A kötet nagy erénye, hogy az olyan ismert és különösen jelentős dokumentumok mellett, mint például a Vix-jegyzék, teret enged a történelmi körülményeket szabadabb stílusban és életszerűbben bemutató forrásoknak is. Ennek egyik érzékletes példája Harry Hill Bandoltz amerikai tábornok Budapestről küldött levele a békekonferencia Legfelsőbb Tanácsához, amelyben a katonatiszt a magát kormányzatilag pozicionálni próbáló József főherceg kapcsán a következőképpen fogalmaz: „A főherceg bebizonyította, hogy ha diplomáciára, politikai ügyekre és államigazgatásra kerül sor, még mindig egy pólyás csecsemőként viselkedik. Ezt bizonyította az a komolyság is, amelyet egy névtelen felszólítás iránt tanúsított, illetve a számtalan nevetséges közigazgatási hibája. […] Úgy tartják, hogy a főherceget bizalmasai félrevezették, akik azzal kábították, hogy a magyarok szinte egyhangúlag őt akarják az ország élére.” A magyarországi eseményeken keresztül a szövetséges hatalmak közötti ellentét is felsejlik Arthur James Balfour brit külügyminiszter a román kormányhoz intézett feljegyzésében, amelyből világosan kiolvasható, hogy ellentétben Franciaországgal, Nagy-Britannia nem támogatta Magyarország teljes felprédálását.
A kötet második részében a második világháború időszakában kifejtett magyar revíziós törekvések, illetve az azokkal kapcsolatos nemzetközi reakciók dokumentumaiba nyerhetünk betekintést. A fejezet bevezetőjében praktikus módon körképet kapunk a Szövetségesek illetve a szlovákok, románok és jugoszlávok álláspontjáról és annak változásairól a magyar határmódosítási igények kapcsán. Magyarország külpolitikai lehetőségei behatároltak voltak, a kisantant és az azt támogató Franciaország ellenében kitörési lehetőséget az elszigeteltségből csupán Anglia és a Szovjetunió jelenthetett volna, ám az idővel megromló brit-szovjet viszony ezt ellehetetlenítette, ráadásul Anglia csak gazdasági segítséget nyújthatott volna, a revízitót végül nem támogatta. Ugyanakkor, megfelelően a nemzetközi hatalmi játszmáknak, a magyar fél Olaszországgal közös érdekei – a francia befolyás ellensúlyozása és a kisantant államok felbomlasztása – folytán 1927. március 5-én Rómában aláírhatta az olasz-magyar együttműködési szerződést, amelynek első, áttételes eredményeképpen Mussolini közbenjárására Lord Rothermer a Daily Mail című lapban sajtókapmányt kezdeményezett a trianoni békediktátumok felülvizsgálata érdekében. Ezen előkészítés után, 1928 elejére a magyar kormány is elérkezettnek látta az időt a revíziós törekvések nyílt felvállalására.
A magyar határmódosítások, az első és második bécsi döntés és a további terület visszacsatolások nemzetközi visszhangjáról a Bevezetőben olvasható elemzést a dokumentumok is alátámasztják. 1938. november 15-én, Moszkvában kelt jelentésében Jungerth-Arnóthy Mihály moszkvai magyar követ a csehszlovák területek magyar megszállása kapcsán kialakult, figyelemre méltó kettősséget mutató szovjet véleményekről számolt be. Egyfelől a hivatalos szovjet külpolitika a magyar lakta vidékek visszacsatolásával szemben semmiféle aggályának nem adott hangot, a müncheni egyezmény természetes következményének tekintették. Ugyanakkor a propaganda célokkal irányított szovjet sajtó a „burzsoá” nagyállamok megbízhatatlanságának bizonyítására Csehszlovákiát áldozatként mutatja be, amelyet a „ragadozók”, köztük Magyarország is, szétszednek. Ez az interpretáció azonban elsősorban a szovjet népnek és szövetségeseinek szólt, a Szovjetunió valójában tétlenül szemlélte a csehszlovák területek visszacsatolását.
Nagy-Britannia álláspontját rögzíti a brit külügyminisztérium Közép-Európa osztája vezetőjének feljegyzése a Magyarországgal szembeni brit politika alapelveiről (1943. szeptember 22.). E dokumentumban újra felmerül a nyugati szövetségesek által már többször átgondolt dunai államszövetség – amelynek alapját Lengyelországra és Csehszlovákia képezte volna – terve, iletve az újra független Erdély létrehozása. A bécsi döntésekkel kapcsolatosan a szöveg hangsúlyozza, hogy Őfelsége kormánya nem kívánja elismerni a háborús területváltozásokat.
Az Egyesült Államok talán távolabbi nézőpontjából is adódóan meglehetősen praktikusan közelítette meg a Magyarországhoz visszacsatolt területek hovatartozásának háború utáni rendezését. Kárpátalja és a Felvidék esetén például az amerikai külügyminisztérium tanácsadó bizottsága előterjesztéseiben az összes – szerintük – elképzelhető lehetőséget figyelembe vette, beleértve Szlovákia és Magyarország föderációját vagy a csehszlovák-lengyel egyesülést. Ugyanakkor Kárpátalja esetén egyértelműen az 1938 előtti határok visszaállítását, azaz a terület Csehszlovákiához történő visszacsatolását preferálta az amerikai kormányzat, már ekkor felismerve, hogy Kárpátalja Szovjetunióhoz csatolása végletesen megnövelné az orosz befolyást a Kárpát-medencében és egész Közép-Európában egyaránt.
A Sub Clausula – 1920, 1947 hasonlóan a sorozat előző kötethez komplex és körültekintően válogatott forrás-gyűjteményével biztos alapot nyújt az első világháborút és a hidegháborút összekötő események iránt érdeklődő olvasó számára. Kiemelendő, hogy a szerkesztők külön figyelmet fordítottak arra, hogy a természetesen releváns magyar források mellett a két békeszerződés megkötésének körülményeit lényegében meghatározó nemzetközi viszonyokat, a nagyhatalmak álláspontjait és törekvéseit bemutató dokumentumok is helyet kapjanak a gyűjteményben. A kötet forrásai nélkülözhetetlen ismereteket adhatnak a XX. század első felének magyar történelmét vizsgáló egyetemi hallgatóknak, kutatóknak, vagy éppen a laikus közönségnek.