Madai Sándor: A csalás büntetőjogi értékelése
Szerző: Dr. Sipos Ferenc
Sipos Ferenc[i] Madai Sándor: A csalás büntetőjogi értékelése - recenzió -
Mielőtt a könyvet részleteiben megismernénk, hadd szóljak a könyv vitathatatlan, és az első pár sor után nyilvánvalóvá váló egyik legnagyobb erényéről: szép, gazdag és veretes magyar nyelven ír a szerző. Nem csak jogászok és más szakmabeliek, hanem mindenki számára érthető nyelvezettel mutatja be választott témáját. A mai magyar szakkönyvek ismeretében különösen nagy erénye ez a műnek.
A monográfia jól és logikusan tagolt nyolc fejezetre oszlik.
Az első,”Bevezetés helyett” címet viselő szakasz néhány oldalban egyrészt egy- a csalás szemantikai értelmezését segítő bevezetőt-, másfelől kutatás-módszertani alapvetést és a téma rövid bemutatását tartalmazza.
A könyv a múltat, a jelent és jövőt is vizsgálja ezért logikusan a bevezetés után következő második fejezetben a csalás történeti fejlődésének bemutatása következik. Egy szükségszerűen rövid és vázlatos, ámde annál tartalmasabb történeti áttekintés, amely az államalapítástól egészen a hatályos szabályozásig, részleteiben és színesen mutatja be a csalás tényállasának (ki)fejlődését, konkrét korabeli jogesetekkel színesítve az időrendi sorrendbe szedett fejlődési állomásokat. Jogtörténészek, sőt történelemmel foglalkozók számára is izgalmas olvasmány lehet, hisz ha a szerző bőséges forrásanyaggal dolgozik, és külön erénye,hogy ha felhasznált forrásaiban fordítási hibákra vagy netalán ellentmondásokra bukkan,nem rest utánajárni és rendet tenni a felmerült vitás kérdésekben.
A harmadik fejezet a hatályos magyar szabályozást mutatja be, törekedve annak teljes alapos és részletes bemutatására. Ez egyben a legterjedelmesebb fejezete is a könyvnek. A hatályos Büntető Törvénykönyv kodifikációja során felmerülő kérdések vizsgálatával kezdődik, amelyet a magyar szabályozás dogmatikai szempontú elemzése követ. A szerző nagy hangsúlyt fektet a jogszabály fogalmi elemeinek pontos definiálására és bemutatására, de a joggyakorlat problémáira is összekapcsolva az elméletet a gyakorlattal. Bírói döntések sokaságán át vezeti az olvasót a felmerült kérdésekre adható lehető legpontosabban megfogalmazott, és konkrét jogesetekkel alátámasztott válaszokig.
A negyedik fejezet a csalás német, az ötödik pedig az osztrák szabályozását mutatja be, de ha csak lábjegyzetek szintjén is bevonja vizsgálódásába a svájci szabályozást is. A szerző tudomásul véve azt a tényt, hogy a magyar szabályozás történelmi és dogmatikai szempontból a legközelebbi rokonságban ezekkel áll, nem törekszik a magyar jogrendtől gyökeresen különböző jogrendszerekkel összehasonlítást erőltetni, hanem követi az „almát az almával” elvének örök igazságát, és tanulságos megállapításokat tesz . Tanulságos megállapításokat melyek akár a mai magyar joggyakorlat számára is megfontolandóak lehetnek.
A téma sokoldalú bemutatásának szándéka fejeződik ki abban a tényben, hogy a szerző a hatodik fejezetben a csalás kriminológiai vetületeit veszi számba. Ír a csalás szerepéről „fehérgalléros” bűnözésen belül, bemutatja a csalás jellemzőit és változásait az elmúlt évtizedek a kriminál-statisztikái alapján. Nem hagyja figyelmen kívül a csalás pszichológiai és szociológiai aspektusait sem. Igyekszik választ adni azokra a kérdésekre is,hogy miért követnek el ilyen bűncselekményeket, és ,hogy miért esnek áldozatul oly sokan ennek a bűncselekmény típusnak.
Az utolsó előtti, a hetedik fejezet a csalás s közösségi vetületeinek bemutatásával teszi befejezetté és teljessé a tanulmányt. Megkülönböztetett figyelmet szentel a szerző a Btk. 314. §-ában szabályozott „Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése” bűncselekménynek is, habár álláspontja szerint a nevezett tényállás szerepeltetése szükségtelen a magyar büntető anyagijogban. Érdekes adalék, hogy az idő őt igazolta, hiszen a kézirat lezárása után született 2011. évi Btk. módosítás, amely 2012 január 1-től hatályos, az említett szakaszt a „Költségvetési csalás” és „A költségvetési csaláshoz kapcsolódó felügyeleti vagy ellenőrzési kötelezettség elmulasztása” tényállásokba vonta bele.
A szerző a minden részletre kiterjedő kutató és elemző munkájának gyümölcse az utolsó, a nyolcadik fejezet. Az itt megfogalmazott de lege ferenda javaslatok logikus és következetes ajánlások, melyek nem titkolt célja, hogy az igazságszolgáltatást hatékonyabbá és igazságosabbá tegye.
A csalás büntetőjogi értékelése, ahogyan azt már az elején is írtam, alapmű. Mindenki számára kötelező olvasmány, aki büntetőjoggal foglalkozik, akár gyakorlati, akár elméleti síkon. Ajánlom tehát mindazoknak, akik a konkrétan a csalás témájával foglalkoznak, de azoknak is hasznos, akik a büntetőjog más területeivel foglalkoznak, mert a téma konzekvens kibontása, a letisztult nyelvezete, irányt mutathat mindazoknak akik további kutatások forrásaként veszik kezükbe a könyvet, de azoknak a gyakorlati szakembereknek is akik egyetlen könyv elolvasásával teljes képet akarnak kapni a csalás büntetőjogi szabályozásáról.