• Bemutatkozás
• Aktuális szám
• Archívum
• Szabályzat
• Kapcsolatok
• Impresszum

Egy amerikai radikális feminista gondolatai a nemek közötti egyenlőtlenségről

Szerző: Dr. Mádi Sarolta

Mádi Sarolta: Egy amerikai radikális feminista gondolatai a nemek közötti egyenlőtlenségről – Catharine A. MacKinnon: A feminizmus változásai – Előadások életről és jogról[1]

(Debreceni Jogi Műhely, X. évfolyam 2. szám, 2013. április 2., 98-103. oldal)

DOI 10.24169/DJM/2013/2/7

Catharine A. MacKinnon az amerikai feminista jogelmélet egyik „leghírhedtebb” képviselője. E jogelmélet megértéséhez vissza kell mennünk az 1970-es évek közepének Egyesült Államába, ahol ez időben jelent meg a jogtudomány területén egy új radikális mozgalom a „Critical Legal Studies” (CLS) irányzat, mely élesen bírálja az általa tradicionálisnak nevezett jogtudományt és joggyakorlatot. Megítélése szerint a hagyományos jogtudomány nem kívánja megismerni a jogi jelenségek mögött megbúvó folyamatokat. Nem elemzi a szabályok megalkotásának folyamatában, és az esetekben jelenlévő érdektörekvéseket, mivel azokat a jog szempontjából nem tartja lényegesnek.

„A CLS mozgalom a társadalmi viszonyok változását (tökéletesítését) azáltal kívánja elérni, hogy láthatóvá próbálja tenni a társadalmi viszonyokat motiváló értékek rendszerét. Úgy vélik, a jog szerepet játszik a társadalmi status quo –a „tőkés társadalom” intézményrendszerének- fenntartásában, s gyakran ellenáll mindenféle változásnak”. A CLS mozgalom, meg akarja változtatni a társadalmi viszonyokat alapvetően érintő szabályokat, módisítva a fennálló jogi szemléletmód ismeretelméleti és politikai ismérveit. A CLS álláspontja szerint nincs különbség a jogi érvelés és a politikai érvelés között, a jogi diskurzust a politikai diskurzus egyik stilizált változatának tartja.[2]

A CLS-nek számos al-irányzata alakult ki, melyek közül egyik legradikálisabb az un. feminista jogelmélet, melynek központi gondolata, hogy az állam és jogintézményei férfi központú hatalommal bírnak, amely elfogultan előnyben részesíti a férfi nemet. MacKinnon álláspontja szerint „az állam feminista értelemben hímnemű”.

Katharina A. MacKinnon 1946. október 7-én született Minneapolis városban, Minnesota államban. Tanulmányait előbb a Smith Colleg-ban majd a Yale Law School-ban és a Yale University-ben folytatta. Jelenleg jogi Professzorként tanít a Michigan-i Egyetemen, és egyidejűleg ügyvédként praktizál. 1974 után kezdett el a feminizmus kérdésével foglalkozni, a nemek közötti egyenlőtlenséggel kapcsolatos kérdésekre specializálódott. Gondolatait három központi területre összpontosítja. Ezek: a nemek közötti kapcsolatok szerveződése, a nemi erőszak és szexuális zaklatás továbbá a pornográfia, mely témakörökben közel fél tucat könyve látott napvilágot. Rendszeresen tart vitákkal egybekötött nyilvános előadásokat. 1992 után, mint ügyvéd képviselte a bosnyák és horvát nőket a fajirtással vádolt szerb vádlottakkal szembeni polgári perben. A bíróság 2000. augusztus 10-én hozott ítéletében 745 millió dollár kártérítést állapított meg a felperesek javára. Munkássével a legnagyobb pornófilmes bevételnek számított. A filmet számos bíróság és a sajtó nem minősítette közszeméremsértőnek, mivel állításuk szerint az, szexuálisan felszabadít. Tény, hogy a filmet a világon csaknem mindenütt korlátozás nélkül bemutatják, árusítják a kiskereskedelmi videoüzletekben és a hazai videokazetta piacon egyaránt. MacKinnon álláspontja szerint a film azon az átlátszó hazugságon alapszik, hogy a nőknek az jelent élvezetet, ami valójában egyáltalán nem élvezetes számukra. Lindának pedig ezt a hazugságot kellett eljátszania. Ez az a fajta társasjáték, melyet nők szoktak túlélésük érdekében elsajátítani. Szexuális örömöt mutatnak, függetlenül attól, hogy megélik-e azt, vagy sem. Lindának ez olyannyira sikerült, hogy a férfiak az általa mutatott élvezetet valódinak gondolták, és ebben látja szerző a film sikerének az igazi titkát.

Linda később a feministákhoz csatlakozott, és Michael McGrady- vel közösen írt, 1980-ban megjelent Ordeal című könyvben beszél azokról a szenvedésekről melyeket a film elkészítése során kellett elszenvednie. A könyv megosztja a közvéleményt. A szerző véleménye szerint a férfiak többsége azért nem hiszi el az Ordeal beszámolóját, és azért nem tartja hitelesnek, mert a nőket önmagukhoz hasonló emberi lényeknek képzelik el, és valószínűtlennek tartják, hogy ez velük is megtörténne. A nők ezzel szemben tisztában vannak azzal, hogy Linda igazat mond, mégsem akarják tudomásul venni, mert akkor szembe kellene nézniük azzal a ténnyel, hogy ami vele történt, bármikor megtörténhet velük is, és a velük történtek senkit sem érdekelné különösebben. Különösen a művelt és iskolázott nők egy része, akik több, kevesebb kompenzációban részesülnek a férfiak részére biztosított előnyökből, érdekeltek a status quo fenntartásában. A szerző azonban figyelmezteti őket, hogy ez egy meglehetősen ingatag állapot, mint ahogy az alma sem képes mérlegelni, képes-e lehullani a fáról.

Linda kísérletet tett a személyét ért sérelmek megszüntetésére, többek között a Deep Throat betiltására ezek a kísérletek azonban kudarcot vallottak. A szerző ebből azt a következtetést vonja le, hogy a jog nem biztosít védelmet a jogaikban rendszeresen sértettek számára, így a jogvédelem nem terjed ki azokra a nőkre sem, akit mint nőt, mint a női nem egyik képviselőjét becstelenítettek meg. Elismeri, hogy problematikus a személy sérthetetlenségére történő hivatkozás akkor, amikor a megbecstelenített személlyel állunk szemben. Meglátása szerint „ebben az esetben megoldást nyújt az elszemélytelenítés, és a természeti jog tételének egyszerű, empirikus tautológiává történő átalakítása: az a többszörösen sértett személy, aki a kollektív sértettség emblémájává válik, nem részesülhet a személyt megillető jogokból. Ha a sértés megtörtént és az egyén sértetté vált, megérdemelte”. (33. old.)

Az mindenesetre elgondolkoztató számomra, hogy Linda a fim készítést követően sem vállalt munkát és anyagilag szűkösebb éveiben visszatért a korábbi műfajához, pornómagazinoknak pózolt.

A szerző felhívja a figyelmet a pornográfia veszélyeire. A könyvének „Jegyzetek” című rovatában, számtalan tanulmányt sorol fel, melyek azt állapították meg, hogy a pornográf anyag megtekintése az átlagos férfit fokozatosan hajlamossá teszi a nők elleni agresszióra. Beszámol azon női ügyfelei történetéről, akikkel ügyvédi munkája során került kapcsolatba, és akiknek férje, partnere rendszeresen pornográf tartalmú filmek nézésével vagy könyvek olvasásával „kapcsolódott” ki. Az érintett nők megerősítették, a tanulmányok megállapításait, mivel kivétel nélkül arról szóltak, hogy férfipartnerek agresszívvá váltak, nem ritkán szodómiára kényszerítették őket.

A pornográfiáról szóló fejezetek között tárgyalja a szerző a Playboy képes magazin jövedelmét, mely a női szexualitást a férfiak szórakoztatására értékesíti. A magazin feminista kiadványnak vallja magát, mely a nőket felszabadítja. Bevételének tekintélyes részével támogatja a feminista tevékenységeket.

MacKinnon, ezzel szemben azt állítja, hogy a magazin pornográf és a pornográfiát legitimálja. Ezt az állítását az un. Playboy normával kívánja alátámasztani, mely szerint a nőket és szexualitásukat bármely férfi megvásárolhatja, és kézbe veheti. A nők szexuális használata nem sérti a női természetet, mivel a nők ilyen célra szolgálnak.

MacKinnon a magazin által a feministáknak nyújtott támogatást a strici által a prostituáltnak nyújtott támogatáshoz hasonlítja, mely fedezi a futtatás és kitartás költségeit, de olyan kevés támogatást nyújt, hogy az csak a függőviszony fenntartásaira elegendő. Felteszi azt a kérdést, vajon van-e összefüggés a nőmozgalomnak juttatott Playboy-támogatás és azon tény között, hogy a feministák még el sem kezdték a pornográfia lényegi bírálatát. Gondolatait azzal az összegzéssel zárja le, hogy a pornográfia valójában megsemmisíti a nőket.” Minden hatalmi rendszer érdekelté teszi a status quo fenntartásában azokat, akiket megfoszt a hatalomtól. Érdekeltté teszi őket a jelen családszerkezet, a jelen munkahelyi szerződés, a jelen szexualitás, a jelen rendszer fenntartásában. Ha túlélésünket a Playboy támogatás teszi lehetővé, valamint a Playboyról mondottak helytállóak, akkor a túlélés ezen az áron a nők számára megsemmisítő”.

MacKinnon könyvének üzenete, hogy bár a feminizmus nem változtatta meg a nők helyzetét, azonban meglátása szerint tovább kell lépni, mert csak „Kizárólag ebben a világban folytatott, erről a világról szóló elemzés adhat magyarázatot arra, hogy a feminizmus miért nem tudta a nők világát megváltoztatni” (6. old.). Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik elszánt harcosai a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelemnek, vagy csak, mint érdeklődök, kísérik figyelemmel a nők ez irányú harcát.