A hagyatéki eljárás alapjai és lefolytatása, különös tekintettel a feladatok megoszlására az eljárás során, valamint a jogorvoslat egyes lehetőségeire
Szerző: Ferenczi Fanni
Ferenczi Fanni
közjegyző-helyettes, Közjegyzői Iroda
A hagyatéki eljárás alapjai és lefolytatása, különös tekintettel a feladatok megoszlására az eljárás során, valamint a jogorvoslat egyes lehetőségeire
Debreceni Jogi Műhely, 2016. évi (XIII. évfolyam) 3-4. szám (2016. december 31.)
1. A halál, mint jogi tény és az öröklés egyes joghatásai
Magyarország Alaptörvénye a Szabadság és felelősség cím alatt a XV. cikkének (1) bekezdésében rögzíti, hogy minden ember jogképes. Miként az Alkotmánybíróság joggyakorlatában rámutatott, ez azt jelenti, hogy minden ember, mindenütt, feltétlenül jogképes, azaz jogalany[1]. Az emberi jogképességnek sajátos „dinamikája” van[2], időbeliségét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:2. § (1) bekezdésében és a 2:4. § rendelkezésében - az alkotmányos alaptételt magánjogi realitásában értékelve - akként határozza meg, hogy az az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg és a halálával szűnik meg[3].
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 216. § a)-e) pontjai adnak a halál bekövetkeztének, mint ténynek jogi terminológiai kereteket. A halál - a perinatális, illetve a korai vagy középidős magzati halál fogalmainak külön szabályozása mellett - a törvényi definíció szerint akkor következik be, amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul. Az Eütv. egyebekben különbséget tesz a klinikai halál és az agyhalál állapota között is. A klinikai halál a légzés, a keringés vagy az agy működésének átmeneti megszűnése, amely nem jelenti a halál vagy az agyhalál beálltát, míg agyhalál esetében az agy - beleértve az agytörzset is - működése teljesen és visszafordíthatatlanul megszűnik. A különbségtétel azért is fontos, mert a halál időpontjának pontos meghatározása az öröklési jogviszony létrejötte szempontjából is kiemelkedő jelentőségű[4]. A halállal ugyanis az ember megszűnik jogok és kötelezettségek alanyának lenni, a Ptk. 7:89. § alapján megnyílik az öröklés. A joggyakorlat alapján a halál időpontjának bekövetkeztéhez, jogi értelemben vett beálltához szükséges az agy működésének megszűnése[5].
Az öröklés - hagyatéki eljárás lefolytatása szempontjából is releváns - joghatása, hogy annak megnyílásával a kizárólag az örökhagyó személyéhez kötődő jogok, illetve kötelezettségek kivételével az örökösök az universalis successio elve szerint a hagyatékot mint egészet, azaz az örökhagyó aktív és passzív vagyonával megszerzik[6]. Mindazonáltal a Ptk. 7:92. § (1)-(2) bekezdései alapján a több örököst a hagyatéki osztály előtt közösen illeti meg a hagyatéki vagyon és a tulajdonközösség általános szabályait kell alkalmazni (azzal, hogy a hagyatéki osztály előtt hagyatéki követelés csak valamennyi örökös nevében és részére érvényesíthető, és az adós csak valamennyi örökös kezéhez teljesíthet). Ez a közösség - figyelemmel a Ptk. 7:92. § (3) bekezdésére - csak a hagyatéki osztállyal szűnik meg. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy míg ezt a fajta jogosulti együttességet a hagyatéki osztály tehát megszünteti, addig a Ptk. 7:97. § (1) bekezdése alapján a hagyatéki tartozásokért való felelősség körében az egyetemlegesség a továbbiakban is megmarad[7].
2. A hagyatéki eljárás, mint nemperes eljárás sajátosságait meghatározó jogszabályi keretek
Az igazságszolgáltatás tipikus formája a peres eljárás, a peren kívüli eljárások egyébként jellemzően nélkülözik a jogvitát, vagy ha esetlegesen ellenérdekű felek vitája, illetve jogérvényesítése mellett is folynak, ezen eljárásokban akkor is jellemző, hogy nem vagy csak részben alkalmazandók a peres eljárás szabályai. A nemperes eljárások létjogosultságát alapvetően az eljárások gyors befejezése indokolja[8]. A hagyatéki eljárás esetében különös relevanciával bír ez, mert ezen eljáráson keresztül realizálódnak a magánjog által szabályozott öröklési jogi szabályok[9]. A hagyatéki eljárás ugyanis megállapítja és igazolja a meghalt személy vagyonában történő jogutódlást.
A hagyatéki eljárás szabályozási koncepció tekintetében azon eljárások közé tartozik, amelyek esetében megoszlik a szabályozás a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) és más, a közjegyzői nemperes eljárásra vonatkozó külön jogforrás között[10].
A töredezett szabályozáshoz képest a közjegyzői nemperes eljárások kodifikációjának új fázisát jelentette az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) megalkotása. A Kjnp. a maga nemében egyfajta kódexként funkcionál, a közjegyzői nemperes eljárások általános szabályait hivatott meghatározni. Ezt támasztja alá, hogy alkalmazási köre a Kjnp. 2. § alapján az e törvényben szabályozott eljárásokon kívül - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - azokban az egyéb közjegyzői eljárásokra is kiterjed, melyeket az adott eljárást szabályozó jogszabály közjegyzői nemperes eljárásnak minősít. A teljes kodifikációra törekvés korlátját adják ugyanakkor például a hagyatéki eljárásra, mint nemperes eljárásra vonatkozó, külön törvényben meghatározott szabályok[11]. A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) - amelynek az újraszabályozás igényével történt megalkotása az ügyek számát, valamint az érintett élet- és jogviszonyok körét tekintve hiánypótló jelentőségű volt[12] - a 2. §(1) bekezdésében ugyanis kettős irányban meghatároz jogalkalmazási korlátozást. Egyrészt a peres és nemperes eljárás - fentebb utalt - eltérő jogi természetére is figyelemmel a Hetv. rögzíti, hogy a hagyatéki eljárás maga polgári nemperes eljárás, amelyre - ha a Hetv. másként nem rendelkezik - a Pp. szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel mint mögöttes normaanyagot kell megfelelően alkalmazni. Másrészt pedig amennyiben a Hetv. másként nem rendelkezik kizárt a hagyatéki eljárásban a Kjnp. rendelkezéseinek alkalmazása[13].
A hagyatéki eljárás speciális vonásainak számbavétele során figyelembe kell venni azt is, hogy sajátos a közjegyzőség alkotmányos szempontú megítélése, mert bár a közjegyző szellemi szabadfoglalkozású, ugyanakkor állami felhatalmazás alapján, az állam nevében, feladatkörében maga is az igazságszolgáltatás funkciójának megvalósítójaként végzi tevékenységét[14]. Ezzel összhangban áll az, hogy a hagyatéki eljárásban a közjegyző eljárása egyébként az elsőfokú bíróság eljárásával azonos hatályú.
3. A hagyatéki eljárás megindulása, a jegyző leltározási feladata
Az eljárásnak az alapja a halál ténye. A halál ténynek és időpontjának a megállapítása - ahogyan már az előzőekben is utaltam arra - alapvetően orvosi kérdés, jellemzően halottvizsgálattal történik[15]. A halottvizsgálat eredményeként orvosi bizonyítvány kerül kiállításra és főszabály szerint ez alapján kerül sor a továbbiakban az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény szabályai szerint a haláleset anyakönyvezésére. A főszabály alóli kivételt az jelenti, ha a halottvizsgálatra objektív okok miatt nincs lehetőség. A haláleset anyakönyvezése végett a holtnak nyilvánítási, valamint a halál tényének megállapításával kapcsolatos eljárásról szóló 1/1960. (IV. 13.) IM rendelet (a továbbiakban: Hnyr.) 21. § (1) bekezdésének b) pontja alapján a holtnak nyilvánító, vagy a halál tényét megállapító végzést küldi meg annak jogerőre emelkedése után az eljáró bíróság a haláleset helye, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy külföldön van, a születési hely anyakönyvvezetőjének.
A hagyatéki eljárás különböző eljárási cselekmények szerint differenciált, amúgy ügyfolyamat szempontjából valójában kétlépcsős eljárás, amelynek az első szakasza a jegyzői eljárás. A hagyatéki eljárás akkor indul, amikor a jegyző a halottvizsgálati bizonyítvány alapján, vagy ennek hiányában a holtnak nyilvánító vagy a halál tényét megállapító végzés alapján, vagy esetlegesen olyan személynek a bejelentése alapján, akinek a hagyatéki eljárás megindításához jogi érdeke fűződik, az örökhagyó haláláról értesül[16]. Fontos, hogy a törvényi feltételeinek teljesülése esetén a hagyatéki eljárás automatizmus, nem megindításról rendelkezik a törvény[17]. A jegyző az eljárás megindulását követő nyolc napon belül megkezdi és főszabály szerint 30 nap elvégezi a leltározást[18].
A leltározás jelentősége abban áll, hogy mintegy kijelöli a hagyaték határvonalait, ezzel egyrészt megakadályozva a hagyaték eltitkolását, elrejtését az örökösök elől és alapul szolgálva a hagyaték megosztásának, másrészt pedig védelmet is biztosítva (mind örökösi, mind pedig hitelezői oldalról) a hagyatéki tartozások megfelelő kielégítése körében[19]. A Hetv. rendelkezései meghatározzák erre figyelemmel a leltározás kötelező eseteit is[20]. A hagyatékot leltározni kell eszerint, ha a hagyatékban belföldön fekvő ingatlan van, belföldi cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságban, illetve szövetkezetben fennálló tagi (részvényesi) részesedés van, lajstromozott vagyontárgy van, a törvényben megállapított öröklési illetékmentes értéket meghaladó értékű ingó vagyon van, vagy a jegyző vagy a közjegyző rendelkezésére álló adatok alapján valószínű, hogy a bejelentett hagyatéki tartozások meghaladják a hagyaték értékét. A hagyatékot leltározni kell az öröklésben érdekelt kérelmére is, továbbá ha más kötelező leltározás alá eső vagyontárgy nincs, a Hetv. 6. § (1) bekezdés db)-dd) alpontjaiban nevezettek[21] kérelmére leltározni kell a kérelmező hagyatéki eljárásban való érdekeltségét megalapozó vagyontárgyat. Különös érdekvédelmet biztosító szabály, miszerint a hagyatékot leltározni kell akkor is, ha az örökösként érdekelt öröklési érdeke veszélyeztetve van és méhmagzat, kiskorú, cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló nagykorú, ismeretlen helyen lévő személy, ügyeinek vitelében akadályozott természetes személy, vagy a Magyar Állam az egyedüli örökös. Végezetül pedig a hagyatékot akkor is leltározni kell, ha az örökhagyó végintézkedésével alapítvány létesítését rendelte. A hagyaték leltározásának kötelező jellege azt jelenti, hogy a kötelező leltározás alá eső hagyatéki vagyontárgyakat a hagyatéki leltárban akkor is fel kell tüntetni, ha az ellen az örökösként érdekeltek egyébként tiltakoznak. Emellett - értelemszerűen - a kötelező leltározás esetén is csak egyfajta nemleges leltár készülhet, amennyiben az örökhagyó után egyébként nem maradt semmilyen leltározható vagyon[22].
Az eljárásjogi szabályok összetettségére utalva szükséges megemlíteni végül a jegyző eljárását illetően, hogy a Hetv. a jegyző egyes eljárási cselekményei kapcsán mögöttes szabályként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény egyes szabályait is felhívja[23].
4. A közjegyző eljárásának egyes szakaszai
Az eljárás lefolytatására az örökhagyó utolsó belföldi lakóhelye, majd sorrendben az örökhagyó utolsó belföldi tartózkodási helye, vagy az örökhagyó belföldi elhalálozásának helye, vagy a hagyatéki vagyon fekvésének helye, mindezek hiányában pedig a Magyar Országos Közjegyzői Kamara - az öröklésben érdekelt hozzá benyújtott kérelme alapján történő - kijelölése szerinti közjegyző illetékes[24].
A közjegyző eljárásának lefolytatását érintően szükséges először is megemlíteni, hogy bár a jegyző eljárása alapvetően a leltár teljeskörű felvételére irányul, ugyanakkor előfordul, hogy a jegyző eljárását követően merül fel ennek szükségessége. A Hetv. 21. § (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott esetekben a leltározást - annak teljessé tétele érdekében - a közjegyző végzi, így ha a leltár felvételének vagy kiegészítésének szükségessége a jegyző vagy a jegyző által megbízott ügyintéző eljárása után merült fel (a közjegyző a leltár felvétele vagy kiegészítése céljából az illetékes jegyzőt is megkeresheti), vagy ha a jegyző a törvényi határidőn belül a leltárt nem készíti el és erről a közjegyző értesül.
A hagyaték jegyzői, illetve közjegyzői leltározása után a közjegyző - a kizárás bejelentése, illetékességi okból történő áttétel, hiányos leltár kiegészítése iránti további intézkedések és a hagyatéki eljárás megszűntetésének esete kivételével - az eljárás gyorsabb lefolytatása érdekében szükség szerint intézkedéseket tehet a tárgyalás előkészítésére (így a szükséges adatok, iratok beszerzése, végintézkedés beszerzése), és ha az ügy alkalmas a tárgyalásra, haladéktalanul kitűzi a hagyatéki tárgyalást[25].
A tárgyalásra idézés szabályai körében szükséges utalni arra, hogy a Ptk. hatálybalépésével koncepcionális változás következett be az öröklési jog szabályozásában, az tulajdonképpen felcserélődött, hiszen míg korábban a törvényes öröklés, addig a társadalmi folyamatok változására reflektálva a hatályos szabályozás tükrében a végrendeleti öröklés élvez elsőbbséget[26]. A hagyatéki tárgyalásra idézettek köre a Hetv. 53. § (1)-(2) bekezdése alapján - formailag, a szabályozás struktúrájában még a régi Ptk. sorrendiségét követve - eltérően alakul aszerint, hogy az öröklés a törvényes öröklés rendjén vagy végrendeleten alapul. A közjegyző a hagyaték tárgyalására - ekként egyébként összhangban a végrendeleti öröklés elsőbbségével - az örökhagyó végintézkedésének hiányában idézi meg a törvényes örökösöket (akik végrendeleti öröklés esetén mint kötelesrész jogosultjai kerülhetnek megidézésre), a hagyatéki hitelezőt, a hagyatéki eljárásban fellépett igénylőt és azt, aki mint az örökhagyó hagyatékához tartozó dolog birtokosa, vagy az örökhagyó hagyatékához tartozó, és a halállal az örökösre (hagyományosra) átszálló jog vagy követelés kötelezettje az idézést kérte. Ha az örökhagyó végintézkedést tett, a közjegyző a hagyaték tárgyalására a végintézkedés lényeges tartalmának közlésével a végintézkedésben megjelölt, örökösként érdekeltet, a kötelesrészre jogosult törvényes örököst, a végrendeleti végrehajtót, a hagyatéki hitelezőt, a hagyatéki eljárásban fellépett igénylőt, valamint azt idézi meg, aki mint az örökhagyó hagyatékához tartozó dolog birtokosa, vagy az örökhagyó hagyatékához tartozó, és a halállal az örökösre (hagyományosra) átszálló jog vagy követelés kötelezettje az idézést kérte, továbbá tulajdonostársak közös öröklési szerződése esetén az örökhagyót túlélő tulajdonostársat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy amennyiben a végintézkedés nem meríti ki a hagyatékot, úgy ne kerülhetne sor egyebekben a törvényes örökösök idézésére vonatkozó általános szabályok szerinti idézésre[27].
Akárcsak a perjogi szabályozásban[28], a hagyatéki eljárásban is garanciális jelentőséggel bír az idézettek szempontjából a tárgyalási időköz szabályozása (mind a minimális felkészülési időt biztosító, mind pedig az eljárás elhúzódását megelőző szabályok vonatkozásában). A Hetv. a tárgyalási időközt 8 napban határozza meg azzal, hogy azt a közjegyző sürgős esetben lerövidítheti. A tárgyalást egyebekben - a további előkészítés egyes kivételeivel - úgy kell kitűzni, hogy az első tárgyalási nap a hagyatéki leltárnak a közjegyzőhöz érkezését - ha azt igényelte, a kiegészítést - követően legkésőbb 2 hónapon belül megtartható legyen[29].
Ha az örökös ismeretlen helyen tartózkodik, úgy hirdetményi kézbesítésnek is helye van, azzal, hogy a hirdetményt 15 napra kell közzétenni és a 15. napon kell kézbesítettnek tekinteni. A hirdetményi kézbesítés speciális esetköre, ha arra vonatkozó adat merül fel, hogy más törvényes örökös hiányában a Magyar Állam örököl. Ebben az esetben közjegyző a hirdetményi kézbesítés szabályait megfelelően alkalmazva hirdetményt bocsát ki, amelyben felhív mindenkit, aki a hagyatékra öröklésben érdekeltként igényt tart, hogy azt számára a kézbesítéstől számított 30 napon belül írásban jelentse be[30].
A hagyatéki tárgyalás a közjegyző hivatalos helyiségében zajlik. Az eljárás központi szakasza, melynek azért is van kiemelkedő jelentősége, mert esetleges közvetítői tevékenység közjegyző általi kifejtésére - a további jogvitákat megelőzve - legfeljebb ezen szakaszban nyílik lehetőség[31]. Ennek akadálya lehet például, hogy a tárgyalást akkor is meg lehet tartani, ha valamelyik meg nem jelent, a tárgyalásra egyébként megidézendő érdekelt a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve. Ilyen esetben azonban a tárgyaláson érdemi végzést hozni nem lehet, hanem a tárgyalás folytatására új határnapot kell kitűzni és arra a tárgyalásra megidézendő, de szabályszerűen meg nem idézett és meg nem jelent érdekeltet meg kell idézni. A tárgyalás elhalasztására egyébként csak kivételesen kerülhet sor, az érdemi határozathozatalt befolyásoló helyzetekben (ekként ha fontos okból azt bármelyik hagyatéki eljárásban érdekelt kéri, egyezség megkötése érdekében érdemesnek látszik, vagy tényállás további tisztázása miatt szükséges)[32].
A hagyatéki eljárásban - szűk kivétellel[33] - bizonyítás felvételének amúgy nincs helye. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyatéki eljárásban érdekelt, illetve az eljárásban részt vevő más személy álláspontja alátámasztására okiratot ne csatolhatna be. Erre tekintettel a tényállás közjegyző általi megállapítására is hivatalból - a tárgyaláson elhangzott nyilatkozatok és a rendelkezésre álló iratok alapján - kerül sor[34].
A közjegyző a hagyatéki eljárás során felmerült kérdésekben végzéssel dönt. Ekként a tárgyalás eredményeként - kivételesen tárgyalás nélkül[35] - a hagyatékot is végzéssel adja át, ideiglenes hatállyal (ha az örökösök között öröklési jogi vita van), illetve teljes hatállyal, azzal, hogy a Hetv. lehetőséget ad rész-hagyatékátadó végzés meghozatalára is. Az ideiglenes hatályú átadás - figyelemmel magára az ideiglenes jellegre - egyben a hagyaték teljes hatályú átadásáig vagy a hagyatékátadó végzés teljes hatályúvá válásának megállapításáig elidegenítési és terhelési tilalommal jár[36].
Amennyiben a hagyaték átadásának nincs törvényes akadálya, úgy a közjegyző a hagyatékot teljes hatállyal adja át, ha a hagyatékra csak egy örökösként érdekelt jelentett be igényt és a rendelkezésre álló adatok szerint másnak a hagyatékra öröklés, halál esetére szóló ajándékozás, dologi hagyomány vagy közérdekű meghagyás jogcímén igénye nincs, vagy a hagyatéki eljárásban a hagyatéki vagyon átadása tekintetében nincs öröklési jogi vita vagy másodlagos öröklési vita. Szükséges megjegyezni ugyanakkor, hogy a közjegyző akkor is teljes hatállyal adja át a hagyatékot, ha ugyan van másodlagos öröklési vita, de e vitában az igény előterjesztője a teljes hatályú hagyatékátadáshoz hozzájárult, vagy az igénye összegének megfelelő pénzösszeget a többi örökösként érdekelt biztosítékként közjegyzői letétbe helyezte. Ilyen másodlagos öröklési vita alapulhat a hagyatéki hitelezők igényén, valamint kötelesrész iránti igényen, illetve kötelmi hagyomány iránti igényen egyaránt[37].
5. Jogorvoslati lehetőségek a hagyatéki eljárásban
A jegyző és a közjegyző eljárását érintő jogorvoslatok közös pontja - mint legáltalánosabb rendes jogorvoslati forma - a fellebbezés lehetősége. A hagyaték leltározása során a nem a közjegyző által hozott végzésekkel szembeni jogorvoslatra a közjegyző végzése elleni jogorvoslat szabályait kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a fellebbezést a jegyzőnél kell előterjeszteni és a végzést a fellebbezésben foglaltaknak megfelelően a jegyző is megváltoztathatja. Amennyiben azonban a fellebbezésnek 3 napon belül nem, vagy nem egészben ad helyt a jegyző, úgy köteles azt haladéktalanul megküldeni a közjegyzőnek, aki ha a fellebbezésben foglaltaknak 3 napon belül nem ad helyt, felterjeszti azt a bírósághoz[38].
A Hetv. a fellebbezéssel - mint rendes jogorvoslattal - támadható közjegyzői végzések körét stricta meghatározza. Ekként a közjegyző hagyatéki eljárást érdemben befejező, az eljárási költséget megállapító és annak viselésére kötelező, a pénzbírságot kiszabó végzése[39], valamint a közjegyző hagyatéki eljárás során hozott, a Hetv. 110. § (2) bekezdésében megjelölt egyéb végzései[40] ellen fellebbezéssel lehet élni. Fellebbezésnek van helye egyebekben az európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelem tárgyában hozott, az európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelemnek helyt adó végzés megváltoztatása vagy hatályon kívül helyezése tárgyában hozott, valamint az európai öröklési bizonyítvány hatályának felfüggesztése tárgyában hozott végzés ellen is[41]. A Pp. mögöttes szabályainak alkalmazása kapcsán azt a következtetést levonni, hogy e végzések körét meghaladóan is volna lehetőség fellebbezésre, kifejezetten contra legem értelmezésre vezetne, ekként nem helytálló[42]. A törvényi rendelkezések egyébként fellebbezési jogot biztosítanak az öröklésben érdekelteknek, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen mindazoknak, akikre a végzés rendelkezést tartalmaz, valamint a gyámhatóságnak, ha az örökösként érdekelt méhmagzat, kiskorú vagy cselekvőképességet érintő gondnokság alatt álló személy, ismeretlen helyen levő személy vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személy[43]. A közjegyző végzése elleni fellebbezést törvényszék bírálja el[44].
A Hetv. a közjegyző eljárásával kapcsolatos további jogorvoslati formaként a hagyatéki eljárás megismétlését jelöli meg (a szabályozás struktúrájának érdekessége, hogy bár ez tartalmilag rendkívüli jogorvoslat, ugyanakkor a Hetv. normaszövegében mégis a rendes jogorvoslati lehetőségek között került szabályozásra[45]). A hagyatéki eljárás megismétlése iránti kérelmet, a hagyatéki eljárást érdemben befejező jogerős végzés ellen - a teljes hatályúvá nem vált ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés kivételével - akkor lehet előterjeszteni, ha az öröklésben érdekelt olyan tényre hivatkozik, amelyet a hagyatéki eljárásban nem bíráltak el és az - elbírálás esetén - az öröklés rendjének vagy az öröklés jogcímének, továbbá ezekhez kapcsolódóan a hagyatékban való részesedés arányának megváltoztatását eredményezhette volna[46]. Megkülönböztetendő a hagyatéki eljárás megismétlésétől a póthagyatéki eljárás, amely nem jogorvoslati, hanem különleges eljárás. A póthagyatéki eljárás célja az alaphagyatéki eljárás befejezése után előkerült, a hagyatékhoz tartozó valamilyen vagyontárgy jogi sorsának rendezése. A póthagyatéki eljárásra a hagyatéki eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni[47]. Fontos törvényi megkötés, hogy ha a hagyatéki eljárás megismétlésének és a póthagyatéki eljárás lefolytatásának a feltételei egyaránt fennállnak, úgy a póthagyatéki eljárásra tartozó igényeket a megismételt hagyatéki eljárás során kell érvényesíteni[48]. A megismételt hagyatéki eljárásnak amúgy alapvetően két jól elkülöníthető stációja van. A közjegyző először az eljárás megengedhetőségéről dönt külön végzéssel (a hagyatéki eljárás megismétlésének az előfeltételeit hivatalból vizsgálja), majd megengedhetőség esetén a megismételt hagyatéki eljárás eredménye alapján új végzésével a korábbi hagyatéki eljárást érdemben befejező végzést hatályában fenntartja, vagy (részben vagy egészben) hatályon kívül helyezi, és a korábbi végzéstől eltérő hagyatéki eljárást érdemben befejező végzést hoz[49].
Az öröklésben érdekelt az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzéssel figyelembe nem vett és öröklési jogi vita vagy másodlagos öröklési vita tárgyát képező igénye érvényesítése iránt hagyatéki pert is indíthat. A hagyatéki pert az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell megindítani[50].
A jogorvoslati lehetőségek körét érintően végezetül szükséges megemlíteni azt is, hogy felülvizsgálatnak a hagyaték átadása tárgyában hozott végzés ellen nincs helye[51].
6. Az öröklési igény utólagos érvényesítése
Az 1/2014. számú PJE határozat 1. pontjára figyelemmel a hatályos Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó a PK 262. számú állásfoglalás, amely szerint a hagyatéki eljárás, illetőleg a peres eljárás külön szabályok alá tartozik. Ekként a hagyatékátadó végzésnek anyagi jogereje nincs, öröklési igény előterjesztésére és érdemi elbírálására jogi lehetőség a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése után is megmarad. Az öröklési igény kapcsán a Ptk. 7:2. § normaszinten kimondja, hogy az öröklési igény nem évül el[52]. Az örökös öröklési igényt érvényesít, amikor örökösi minőségének elismerése iránt indít pert, továbbá akkor is, amikor az örökség birtokbaadása vagy a hasznok kiadása iránt perel (az öröklési igény körébe tartoznak ugyanis mindazon igények, amelyek az örökösi vagy az öröklési jogcímen alapuló más jogutódi minőségből eredő jogok érvényesítését célozzák)[53]. Megállapítási kereset esetére azonban figyelembe kell venni, hogy a Pp. 123. §-án alapuló megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely más okból teljesítést nem követelhet. Szükséges ekként fokozottan figyelembe venni, hogy az egységes bírói gyakorlat szerint a jogvédelem szükségességének hiányában nem indítható megállapítási kereset[54].
Summary - The legal basis and the conduct of probate proceeding, particularly the distribution of the tasks in the proceeding and some of the possibilities of appeal
As the title suggest, the study intends to provide a summarized overview on the regulation of probate proceeding. The legal nature of out-of-court proceeding and the various stages of the procedure are briefly presented in this study. The procedural steprelated to the task of inventory taking and each stage of the proceeding related to the notary public are explained too. Finally, the study includes an overview of the available remedies (like the certain aspects of appeal and the possibility of retrial) and the basic rules on enforcement of inheritance claims.
● Anka Tibor: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014.
● Avarkeszi Dezső: Megnyitó beszéd a 21. Közép-európai Közjegyzői Kollokviumra, Közjegyzők Közlönye, 2010. év 1. szám
● Ferenczi Fanni - Prugberger Tamás: A vállalkozás és a vállalkozói tevékenység egyes gazdaságjogi és gazdaságszociológiai problémáiról, Kapitális Kft., 2016.
● Havasi Bálint: Halál és eltűnés, Közjegyzők Közlönye, 2011. évi 6. szám
● Juhász Imre: A polgári nemperes eljárások fogalma és általános jellemzése In: A polgári nemperes eljárások joga (szerk.: Varga István), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010.
● Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2013. (forrás:http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/2011_0001_520_magyar_polgari_eljarasjog/2011_0001_520_magyar_polgari_eljarasjog.pdf, letöltés napja: 2016. november 27.)
● Nemcsik Orsolya: MEDIÁCIÓ, AVAGY KÖZJEGYZŐK „ÚJ” SZEREPBEN - közokirat szerkesztés és hagyatéki eljárás a közvetítés tükrében, Jogelméleti Szemle, 2004/4. szám (forrás: http://jesz.ajk.elte.hu/nemcsik20.html, letöltés napja: 2016. szeptember 24.)
● Orosz Árpád - Weiss Emília: Öröklési jog - Anyagi jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014.
● Orosz Árpád: Változások az öröklési jogban, Jogtudományi Közlöny, 2013/6.
● Sárközy Tamás: Jogképesség - személyiség - jogalanyiság az embertöbbességek - csoportok - szervezetek körében, Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/4.
● Suri Noémi: Az öröklési jog európaizálása a tagállami öröklési eljárások fényében, Doktori értekezés, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2015.
● Szécsényi-Nagy Kristóf: Egyéb közjegyzői nemperes eljárások In: A polgári nemperes eljárások joga (szerk.: Varga István), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010.
● Szikora Veronika: Az ember mint jogalany: A jogképesség és a cselekvőképesség, In: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja I. kötet (szerk.: Osztovits András), OPTEN Informatikai Kft., Budapest, 2014.
● Vékás Lajos - Gárdos Péter: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz: Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014. (forrás:https://books.google.hu/books?id=YOUSBgAAQBAJ&pg=PT62&dq=hal%C3%A1l+be%C3%A1llt%C3%A1nak&hl=en&sa=X&ved=0ahUKEwic0c6Il8bQAhVKJMAKHVl6CRIQ6AEIKTAC#v=onepage&q=hal%C3%A1l%20be%C3%A1llt%C3%A1nak&f=false, letöltés napja: 2016. november 26.)
● Visegrádi Ágnes: Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért, Magyar Jog, 2015/7-8.
[1] 64/1991. (XII. 17.) AB határozat indokolása [D) pont 2. alpont a) alpont]
[2] Lásd Sárközy Tamás: Jogképesség - személyiség - jogalanyiság az embertöbbességek - csoportok - szervezetek körében, Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/4., 3-9. o.
[3] Megjegyzendő e ponton, hogy a jogi személy jogképessége általánosságban az ember jogképességéhez hasonlatos, azonban egyes, kizárólag az emberi mivolthoz kapcsolódó jogokkal értelemszerűen nem rendelkezhet (ekként például a végrendelkezés képességével). A jogi személyeket érintő egyes öröklési jogi kérdések kapcsán lásd részletesebben Ferenczi Fanni - Prugberger Tamás: A vállalkozás és a vállalkozói tevékenység egyes gazdaságjogi és gazdaságszociológiai problémáiról, Kapitális Kft., 2016., 116-122. o.
[4] Vékás Lajos - Gárdos Péter: Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz - Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, Wolters Kluwer Kft., Budapest, 2014. (forrás: https://books.google.hu/books?id=YOUSBgAAQBAJ&pg=PT62&dq=hal%C3%A1l+be%C3%A1llt%C3%A1nak&hl=en&sa=X&ved=0ahUKEwic0c6Il8bQAhVKJMAKHVl6CRIQ6AEIKTAC#v=onepage&q=hal%C3%A1l%20be%C3%A1llt%C3%A1nak&f=false, letöltés napja: 2016. november 26.)
[5] Havasi Bálint: Halál és eltűnés, Közjegyzők Közlönye, 2011. évi 6. szám, 51. o.
[6] Orosz Árpád - Weiss Emília: Öröklési jog - Anyagi jog, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014. 16. o.; lásd továbbá Czine Ágnes alkotmánybírónak a 3096/2016. (V. 24.) AB határozathoz fűzött különvéleményét
[7] Lásd részletesen Szikora Veronika: Az ember mint jogalany: A jogképesség és a cselekvőképesség, In: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja I. kötet (szerk.: Osztovits András), OPTEN Informatikai Kft., Budapest, 2014., 101-248.
[8] Juhász Imre: A polgári nemperes eljárások fogalma és általános jellemzése In: A polgári nemperes eljárások joga (szerk.: Varga István), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010., 29-87. o.
[9] i.m. Avarkeszi 7. o.
[10] u.ott. Orosz
[11] Szécsényi-Nagy Kristóf: Egyéb közjegyzői nemperes eljárások In: A polgári nemperes eljárások joga (szerk.: Varga István), ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2010., 961–984.
[12] Avarkeszi Dezső: Megnyitó beszéd a 21. Közép-európai Közjegyzői Kollokviumra, Közjegyzők Közlönye, 2010. év 1. szám, 6. o.
[13] Ekként alkalmazandó a Kjnp. például a Hetv. 4. § (6) bekezdése alapján az illetékes közjegyző kizárására, valamint az eljáró közjegyző kijelölésére.
[14] i.m. Ferenczi-Prugberger 93. o.
[15] u. ott Vékás-Gárdos
[16] Hetv. 19. § (1) bekezdése
[17] Anka Tibor: Öröklési jog - Hagyatéki eljárás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014., 63. o.
[18] Lásd Hetv. 19. § (4) bekezdése, 21. § (1) bekezdése, 23. § (1) bekezdése
[19] A hagyatéki leltár elkészítéséhez kitöltendő nyomtatvány adattartalmát a hagyatéki eljárás egyes cselekményeiről szóló 29/2010. (XII. 31.) KIM rendelet 1. melléklete, a hagyatéki eljárási igazolás adattartalmát pedig a 2. melléklete tartalmazza.
[21] A hivatkozott jogszabályhely a hagyatéki eljárásban érdekeltek köréből utal arra, aki a hagyatéki eljárás lefolytatását azon az alapon kérte, hogy a birtokában van az örökhagyó hagyatékához tartozó dolog, az örökhagyó hagyatékához tartozó, a halállal az örökösként érdekeltre átszálló jognak vagy követelésnek a hagyatéki eljárásban fellépő kötelezettje, illetve tulajdonostársak közös öröklési szerződése esetén az örökhagyót túlélő tulajdonostárs.
[22] i.m. Anka 65-77. o.
[23] Ezen jogszabályhelyek a Hetv. 5. § (1) bekezdése, 19. § (3) bekezdése, valamint 22. § (3) bekezdése.
[24] Az illetékességnek a Hetv. 4. § (1) bekezdése figyelembevételével történő vizsgálata előtt a határon átnyúló öröklési ügyek kapcsán szükséges figyelem bevenni azt is (minthogy nem csak illetékességi kérdések vetődnek fel), hogy az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet meghatározza az örökléssel kapcsolatos eljárások (ekként például a hagyatéki eljárást) lefolytatásával kapcsolatos joghatóságot. A rendelet hatálya egyébként kiterjed az alkalmazandó jog meghatározására, valamint a határozatok (ekként például a hagyatékátadó végzés) kölcsönös elismerésének normatív kereteire is.
[25] Hetv. 43. § (1)-(2) bekezdései
[26] Orosz Árpád: Változások az öröklési jogban, Jogtudományi Közlöny, 2013/6., 24-26. o.
[27] i.m. Anka 126. o.
[28] A tárgyalási időköz jelentőségére vonatkozó alapvetéseket - a polgári peres eljárás szabályainak bemutatása kapcsán - lásd Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2013., 160. o. [452] jelölésű pontja (forrás:http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop425/2011_0001_520_magyar_polgari_eljarasjog/2011_0001_520_magyar_polgari_eljarasjog.pdf, letöltés napja: 2016. november 27.)
[29] Hetv. 44. §(1)-(2) bekezdései
[30] Hetv. 58. § (1)-(2) bekezdései, valamint Hetv. 64. §
[31] Lásd részletesen a közvetítés lehetősége tekintetében Nemcsik Orsolya: MEDIÁCIÓ, AVAGY KÖZJEGYZŐK „ÚJ” SZEREPBEN - közokirat szerkesztés és hagyatéki eljárás a közvetítés tükrében, Jogelméleti Szemle, 2004/4. szám (forrás: http://jesz.ajk.elte.hu/nemcsik20.html, letöltés napja: 2016. szeptember 24.)
[32] Hetv. 67. § (2) bekezdése, Hetv. 68. § (1) bekezdése
[33] A Hetv. 13. § (2) bekezdése szerint például az érdekelt a hagyatéki eljárásban a hagyaték átadását érintő lényeges kérdésben a Kjnp. szerinti előzetes bizonyítás felvételét vagy igazságügyi szakértő kirendelését indítványozhatja.
[35] A Hetv. 95. § (1) bekezdése alapján erre akkor kerülhet sor, ha az örökhagyó után végintézkedés nem maradt és ha csak egy törvényes örökös van, vagy ha az örökösként érdekeltek egyezően, teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglaltan nyilatkoznak arról, hogy az örökhagyónak kizárólagos törvényes örökösei és a hagyaték átadását a törvényes öröklés rendje szerint kérik, vagy csatolják az iratokhoz a közöttük a hagyatékra vonatkozóan létrejött teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt olyan egyezséget, amelynek alapján a hagyaték átadható, továbbá a póthagyatéki eljárásban vagy ha az örökhagyó után csak olyan ingóság maradt, amelynek átadása az öröklési illeték alól mentes.
[36] Lásd Hetv. 85. § (2)-(3) bekezdései
[37] Visegrádi Ágnes: Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért, Magyar Jog, 2015/7-8., 430. o.; Suri Noémi: Az öröklési jog európaizálása a tagállami öröklési eljárások fényében, Doktori értekezés, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2015., 147. o.
[38] Hetv. 115. § (1) bekezdése
[39] Hetv. 109. § (1) bekezdése
[40] Ezen végzések köre igen széleskörű, ilyen a hagyatéki eljárás megindítása iránti kérelmet elutasító, a helyszíni leltár felvétele iránti kérelmet elutasító, a biztosítási intézkedés tárgyában hozott, végrendeleti végrehajtó megbízatásának létrejöttét, létre nem jöttét, megszűnését megállapító vagy a megszűnés megállapítására irányuló kérelmet elutasító, a végrendeleti végrehajtót az örökhagyó egyes rendelkezéseinek teljesítése alól felmentő, vagy a felmentésre irányuló kérelmet elutasító, a hagyatéki eljárás felfüggesztése tárgyában hozott, az egyezség jóváhagyása tárgyában hozott, a hagyatéki eljárást megszüntető, a hagyatéki eljárás megismétlése tárgyában hozott, a tárgyalás tartása iránti kérelmet elutasító, az özvegyi jog megváltása tárgyában hozott, a hagyatékátadási terhek és az öröklési illeték ideiglenes hatályú hagyatékátadás esetén a hagyatékból való kifizetésének engedélyezése tárgyában hozott, továbbá a megismételt hagyatéki eljárás ingatlan-nyilvántartásba való feljegyzése tárgyában hozott végzés.
[41] Hetv. 110. § (2a) bekezdése
[42] i.m. Anka 353. o.
[43] Hetv. 111. § (1)-(2) bekezdései
[44] Hetv. 113. § (2) bekezdése
[45] i.m. Anka 338. o.
[46] Hetv. 105. § (1) bekezdése
[47] Hetv. 103. § (1) bekezdése
[48] Hetv. 105. § (3) bekezdése
[49] Hetv. 108. § (1) bekezdése
[50] Hetv. 114. §
[52] A joggyakorlatban jelent megjelent a distinkció, miszerint az öröklési jogi igények körében az elévülés szempontjából különbséget kell tenni tulajdoni és kötelmi jellegű öröklési igények között. Eszerint nem évül el például az állagöröklésre irányuló igény, minthogy tulajdoni jellegű, míg ezzel ellentétben - miként a Ptk. 7:76. § is rögzíti - elévülés alá esik például a kötelesrészi igény, mert az kötelmi jellegű (1024/2004. számú polgári elvi határozat).
[53] 865/2003. számú polgári elvi határozat indokolása
[54] Kiss Szilvia: Megállapítási és marasztalási perek összehasonlítása, megállapítási keresetek speciális feltételei, Debreceni Jogi Műhely, 2014. évi (XI. évfolyam) 1–2. szám (forrás:http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2_2014/megallapitasi_es_marasztalasi_perek_osszehasonlitasa_megallapitasi_keresetek_specialis_feltetelei/, letöltés napja: 2016. november 27.)