• Bemutatkozás
• Aktuális szám
• Archívum
• Szabályzat
• Kapcsolatok
• Impresszum

Elektronikus házi őrizet Nagy-Britanniában

Szerző: Than Alexandra

Than, Alexandra: Electronic Monitoring in Groß-Britannien

Zusammenfassung

Der Text befasst sich mit der Situation und Projekten in Zusammenhang mit der Einführung der Electronic Monitoring, mit anderen Namen Electronic Tagging in Groß-Britannien.

In der USA war die elektronische Überwachung, als Strafvollzugsalternative schon bekannt, als zuerst in Europa in Groß-Britannien damit Projektversuche begannen.

Dem ersten unerfolgreiche Versuch mit EM als Alternative der Untersuchungshaft folgte eine weitere auch als Sanktionsalternative verwendete EM erfolgreicher Projektversuch, dessen Folge die Einführung in mehreren Bezirken war.

Nach dem Jahre 1999 wurde die electronic tagging in Groß-Britannien überall in zwei Anwendungsbereichen, als Front-Door Variante und auch als Back-Door Version eingeführt.

Der Text beinhaltet statistische Daten und die kurze Beschreibung dieser Institution.

Than Alexandra[1]: Elektronikus házi őrizet Nagy-Britanniában

1. Bevezetés

Az Amerikában már évek óta büntetésvégrehajtási alternatívaként eredményesen működő elektronikus eszközzel ellenőrzött házi őrizet alkalmazásával Európában elsőként Nagy Britanniában próbálkoztak. Az első szárnypróbálgatás 1989-ben kezdődött, azonban nem végződött pozitív eredménnyel. A második kísérlet sikeresebben zárult, amelyet követően az Electronic Monitoring (EM) használata elterjedt az egész kontinensen.

Az elektronikus házi őrizetet Nagy-Britanniában „Electronic Monitoring”-nak, illetve „Tagging”-nek hívják[2]. A modellkísérletek bemutatásának célja, hogy tapasztalatot nyújtson a magyar jogászoknak, amely a házi őrizet hazai tovább fejlesztése során segítségül szolgálhat.

2. Az első kísérlet előzményei

Az első elektronikus házi őrizettel összefüggő modellkísérlet Angliában és Wales-ben kezdődött 1989 augusztusában.

Ennek előzménye az „Offender Tag Assosiation” (OTA)[3] elektronikus ellenőrzés bevezetésére irányuló kezdeményezése volt 1982-ben[4], amely sikertelennek bizonyult.

1986-ban az Alsóház Belügyi Bizottságának elnöke – aki egyben OTA tag is volt – beutazta az Amerikai Egyesült Államokat és a gyűjtött ismeretek fényében felvetette a Belügyminisztériumban az elektronikus ellenőrzés alkalmazásának lehetőségét.[5] A javaslatot a pártfogó felügyelők erősen ellenezték. A Home Office-hoz intézett első tervezetet elutasították azzal az indokkal, hogy a házi őrizet nem elég szigorú.[6] A Londoni Belügyminisztérium is arra hivatkozott a kezdeményezés elvetésénél, hogy az elkövető mozgásszabadságának korlátozása nem elég büntető és szigorú hatású.[7]

1987-ben a House of Commons angol börtönök helyzetéről szóló jelentésében felvetette, hogy mérlegelni kellene az USA-ban és Kanadában alkalmazott elektronikus eszköz útján történő ellenőrzés bevezetésének lehetőségét.[8] 1988-ban kiadott Green Paper-ben (Punishment, Custody, and the Community) vették tekintetbe először – más intézkedések mellett – a fogvatartás alternatívájaként az elektronikus ellenőrzést.[9]A Green Paper-ben megfogalmazódott, hogy az elektronikus ellenőrzés újabb bűncselekményt, mint olyat nem tud megakadályozni, de a bűncselekmény megvalósítását korlátozni tudja.[10] Végül a Belügyminisztérium beleegyezett az elektronikus úton ellenőrzött házi őrizet bevezetésének lehetőségét vizsgáló kísérletbe.[11]

2.1. Az első kísérlet

Nottingham, North Tyneside és Tower Bridge (London) bírósági körzeteiben hajtották végre az első hat hónapos kísérletet.

Ez az előzetes letartóztatás alternatívájaként történő alkalmazásra szorítkozott, többek között azért, mert a törvényi háttér – Bail Act 1976 -ezt tette lehetővé.[12]Az elektronikus ellenőrzés célja elsősorban a büntetésvégrehajtási intézetek túltelítettségének[13] redukálása és - a társadalomra is figyelemmel - a költségek csökkentése volt.[14]

A bírósághoz benyújtott nagyszámú kérelem ellenére nehéz volt megfelelő személyeket válogatni a projekthez. Hat hónap alatt 140 kérelemből 50 esetben ellenőrizték a terheltet elektronikus eszközzel, ezek 75%-át a védők indítványozták, amelynek 70%-át a bíróság elutasította. Az esetek többségében ennek az volt az oka, hogy túl súlyos volt a bűncselekmény vagy bűnismétlés veszélye állt fenn illetve óvadékot alkalmaztak.[15]

Az 50 fő részvételében lefutott projektben összesen 217 jelentés érkezett a szabályok megsértéséről – amelyek jelentős része 30 percnél rövidebb késésről, illetve a rendszer hibás jelzéséről tájékoztatott, 29 esetben pedig korábban meg kellett szüntetni az ellenőrzést.[16] Az előírtakhoz képest kényszerű korábbi befejezések és a sok szabályszegés miatt általánosságban sikertelennek értékelték a projektet és lemondtak annak folytatásáról.[17]

London belvárosának körzetében (Tower Bridge-ben) az utolsó két hónapban már nem rendelték már el az elektronikus házi őrizetet, nem vettek fel több kísérleti alanyt a projektbe mert az ellenőrzés szabályait többször súlyosan megszegték. [18]

A National Association of Probation Officers megállapította, hogy költségtakarékosabb lenne, ha minden elkövető mellé egész napra pártfogót rendelnének.[19]

2.2. A résztvevők értékelése[20]

A projektben résztvevőkkel véleményeztették az elektronikus házi őrizetet.

A rendőrség értékelésében pesszimizmus fejeződött ki. Alkalmatlannak találták az előzetes letartóztatás alternatívájának, de felvetődött, hogy a bíróságok által eredetileg is elrendelhető kijárási tilalmak ellenőrzésére esetleg megfelelő lenne. A bírák úgy vélték, nem nyújt előnyöket az előzetes letartóztatással szemben, de szankcióként alkalmazásán el lehetne gondolkodni. A pártfogó felügyelők kezdettől fogva ellenezték az elektronikus házi őrizetet.

Az előzetesen letartóztatottak többsége először a védőjétől hallott a lehetőségről. Többen nem kívántak részt venni a projektben, mikor világossá vált számukra, hogy a házi őrizetben töltött időt nem számítják be a szabadságvesztésbe. Panasz volt arra, hogy gyakoriabbak voltak az otthoni feszültségek azoknál a terhelteknél, akik nem jártak rendszeresen munkába, illetve kifogásolták karbilincs nyilvánosság előtti stigmatizáló hatását.

3. A második kísérlet előzményei

Az első sikertelenség ellenére a brit vezetés 1990-ben kiadta az ún. White Paper-t (Crime, Justice and Protecting the Public) a bűnmegelőzés jegyében, amelyben konkrét törvényjavaslat szerepelt az elektronikus házi őrizetre vonatkozóan. A White Paper a Green Paper továbbfejlesztett ötleteit tartalmazta.

Az elektronikus ellenőrzés szabályozása a White Paper alapján került bele az 1991-es Criminal Justice Act [21]-el a brit büntetőjogba.[22]

3.1. A második modellprojekt

1995 júliusában kezdődött el a második projekt Manchesterben, és Norfolk megyében és Berkshire-ben.

A jogszabályi háttér megteremtésének köszönhetően már nemcsak az előzetes letartóztatás alternatívájaként, hanem büntetőszankcióként is elrendelésre került.[23] A szabályozás szerint Electronic Monitoring rendelhető el 16 évet betöltött terheltek esetében. A bíróság meghatározhatja legfeljebb hat hónap időtartamra azt a helyet, ahol naponta legalább kettő legfeljebb 12 órán keresztül kell tartózkodni.

Azon bűncselekmények esetén került elrendelésre, amelyre a törvény nem írta elő kötelezően a börtönbüntetést.[24]

Az első tizenkét hónapban, a három területen 83 terhelt vett részt az új szankcióalternatívában. Közülük 56-an sikeresen zárták le a programot, 19 esetben szegték meg a szabályt.

A legtöbbször, Greater Manchesterben – 47 eset (57%) – és Norfolkban – 31 eset (37%) –, míg Berkshire-ben csak kevésszer – 5 esetben (6%) – rendelték el. A kísérleti alanyok 90%-a férfi volt. Az elektronikus felügyelet egy hónaptól hat hónapig terjedő időtartamra volt előírható, 33 esetben három, 20 esetben négy, és 12 esetben hat hónapra rendelték el. A leghosszabb 8 esetben volt, tizenkét óra házi őrizet hat hónap időtartamra. A legrövidebb tíz héten át szombatonként nyolc óra elektronikus ellenőrzés volt. Lopás (21), betöréses lopás (14), engedély nélküli vezetés (12), kábítószer birtoklása (10), bolti lopás, testi sértés, rendőr bántalmazása, garázdaság, stb. miatt kerültek az elítéltek a modellkísérlet keretében házi őrizetbe. Közülük csak tizenketten nem voltak büntetett előéletűek. [25]

A második évben 375 elektronikus megfigyelés történt, a terheltek 82%-a sikeresen zárta a programot.[26]

Az értékelés ezúttal pozitív volt, az alternatíva alkalmazásának lehetőségét további megyékre is kiterjesztették. 1995 közepe és 1998 vége között összesen kb. 2000 személyt ellenőriztek elektronikus eszközzel. Az esetek 45%-ában önálló szankcióként, 55%-ban pedig „community sentence” részeként rendelték el, általában három hónap időtartamra. Ez 82%-os eredményességgel bírt.[27]

4. Elektronikus házi őrizet Angliában 1999 után

1999 óta Angliában mindenütt alkalmazzák az elektronikus házi őrizetet. Az első 18 hónapban a Front-Door[28] változatban 14600 személy vett részt, akiknek kb. 80%-a sikeresen zárta a projektet. 2002. május végén naponta átlagosan kb. 1750 elítélt volt házi őrizetben.[29]

1999. január végén egész Angliában és Wales-ben bevezették a Home Detention Curfew Scheme-t, az elítéltek a börtönből történő korábbi elengedésére. A Back-Door[30] változatnak a célcsoportját azok az elkövetők adják, akiket legfeljebb négy év szabadságvesztésre ítéltek és ennek nagyobb részét már letöltötték. A terheltek a büntetésük utolsó 2-8 hetét – határozattól függően – otthon tölthetik le. Erről a börtön vezetője dönt. A szabályozás szerint otthonukban naponta legalább négy órát kell tartózkodniuk.[31] Az első 12 hónapban, 2000 január végéig 16000-en – a fogvatartottak kb. 30%-a – vettek részt a programban, amelyből kb. minden második elítélt került vissza a büntetésvégrehajtási intézetbe. Az alkalmazás 1950 hely megtakarítását eredményezte, ezért sikeresnek értékelték.[32]

2001 februárjától Powers of Criminal Courts (Sentencing) Act alapján a bíróságok 10 és 15 év közötti fiatalokkal szemben is kiszabhatnak legfeljebb 3 hónap kijárási tilalmat, amit elektronikus eszközzel ellenőriznek.[33]

2002 júniusa óta olyan 12 és 16 éves kor közötti elkövetőkkel szemben is elrendelhető az előzetes letartóztatás alternatívájaként, akik súlyos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak és visszaesők – időtartam és napi időtartam korlát nélkül. 2002. május óta a legfeljebb 18 éves korú elítélt, akit legfeljebb 24 hónap szabadságvesztésre ítéltek és ennek nagy részét letöltötte, a büntetése utolsó egy vagy két hónapját otthon elektronikus ellenőrzésben töltheti.[34]

A következő táblázat[35] az elektronikusan ellenőrzött házi őrizet alkalmazásáról tartalmaz adatokat 2004-ig.

A táblázatból kiderül, hogy 2002 májusáig legtöbb esetben (52000) a Back Door változatot rendelték el, legfeljebb 4 évre kiszabott szabadságvesztés büntetésnél. Az elektronikus ellenőrzés segítségével az elítélt a büntetése utolsó heteit otthonában „ülheti” le. Második helyen (16700) a Front Door változat áll. Ezt rövid tartamú szabadságvesztés büntetésnél alkalmazzák. Az ismert számadatok, eredményességi mutatók és költségadatok az elektronikus házi őrizet eredményességére utalnak.

Az alábbi táblázat[36]  az 1999 január 28 és 2005 március 31. közötti évenkénti Electronic Monitoring programban résztvevőkről – új belépők - nyújt számadatokat.

A vázolt adatok arról tanúskodnak, hogy Nagy-Britanniában jól működő intézmény az elektronikusan ellenőrzött házi őrizet.

1999-ben 3028, a következő évben azonban több, mint ötször annyi esetben került alkalmazásra.

Az Egyesült Királyságban az elektronikus ellenőrzést „tagging”-nek is hívják, nem csak monitoringnak. Ezek a kifejezések csak részben szinonimák.[37]Tagging magyarul „nyomon követést”, a monitoring pedig inkább „megfigyelést” jelent. Ez összefügghet azzal, hogy a kezdeményezések az ún. cella-hálórendszer (Zellnetzsystem)[38] bevezetéséről szóltak, amely komplexebb megfigyelést tett volna lehetővé. Valószínűleg financiális okai is lehettek, hogy nem ezt építették ki, a terveikben azonban szerepel, hogy technikailag fejlesztik a rendszert.

Az elektronikus házi őrizet ellenőrzését egész Nagy-Britannia területén kizárólag magáncégek végzik. Ez egy előnyös megoldás – működőképes is a brit tapasztalatok alapján -, hiszen a cég erre a feladatra specializálódik, nem más tevékenységtől vonják el munkaerőt, mint például hazánkban, ahol a rendőrség energiáit vonják el a házi őrizet ellenőrzésére.

Gazdasági oldalát tekintve: az esetek magas száma oda vezet, hogy az alkalmazása évente kb. 230 millió Euró megtakarítást eredményez a számítások szerint.[39]

5. Összefoglalás

Nagy-Britanniában a kezdeti balsiker után az újabb próbálkozások sikeresek voltak. Országszerte elterjedt és kezdetektől fogva számos esetben rendelték el az „electronic tagging”-et. A második projekt eredménye, az alkalmazás költségtakarékosabb volta, a résztvevők elégedettsége – pártfogók hozzáállása is javult -, és a társadalomban a kezdeti ellenkezés alábbhagyása a projekt kialakulását és megfelelő működését segítette elő.

Alkalmazása előnyös egyrészt az állam számára: a börtönök telítettségének felszámolása, a társadalom biztonsága, a reszocializáció szempontjából, másrészt a terheltnek sem okoz több kellemetlenséget és hátrányt, mintha a büntetését a büntetésvégrehajtási intézetben töltené.

A kezdeti sikertelenség után a törvényhozás is megtette a szükséges lépést, a megfelelő jogszabályi háttér megalkotásával, amely beváltotta a hozzá fűzött reményeket.