• Bemutatkozás
• Aktuális szám
• Archívum
• Szabályzat
• Kapcsolatok
• Impresszum

A fogantatás, és ami mögötte van – egyes speciális kérdések a büntetőjog szemszögéből

Szerző: Belinszky Adrienn

Belinszky Adrienn[1]: A fogantatás, és ami mögötte van – egyes speciális kérdések a büntetőjog szemszögéből[2]

Az emberi élet kialakulása mind gyakorlatban, mind törvényi szinten egy speciális terület, amelyet egy rendkívüli oldalról, a büntetőjog szemszögéből vizsgálok meg. Számos törvény rendelkezik a folyamat egy-egy részéről és ezek között meg kell találni a büntetőjog által nem kizárt utat, a megfelelő szabályozást, ami egyrészt a jogalanyok javát szolgálja, de védelemben is részesíti őket. Tekintettel vagyok a büntetőjog és az orvostudomány egymásra ható kapcsolatára.[3] Az orvostudomány rohamosan fejlődik, bővül az ismeretanyag, ezzel a jogalkotóknak és a jogalkalmazóknak is lépést kell tartaniuk. A humángenetika és az embrionális technika modern korunk terméke, amelyre válaszolni kell akár büntetőjogi kodifikációval is. Az orvosi tevékenység számos és kivédhetetlen kockázattal és veszéllyel jár, de meg kell találni a határt ameddig még nem, de amitől már büntetőjogi felelősségre vonásról is beszélhetünk. A büntetőjog e területén ki kell térni az őt determináló morális nézetekre, valamint az alkotmányos büntetőjogra és az egyéb ágazati joganyagokra is. A dolgozatomat az emberi élet kialakulási folyamatának szempontjából építettem fel és a szükséges általános törvényi tényállások kifejtése mellett a társadalmat foglalkoztató aktuális kérdésekkel (pl.: őssejtkutatás) is foglalkozok, és mérlegelem, hogy mikor kell a büntetőjogot, mint ultima ratiot alkalmazni egyes speciális területeken, amelyek még az orvostudomány szempontjából is újdonságnak számítanak, és ahol még ők is bizonytalanul és óvatosan mozognak. Meddig van szó, gyógyításról és kutatásról, amelyek a fejlődő élet javát szolgálják, és mettől válnak az alanyok a tudomány áldozatává? Mikor áll a beteg érdeke, szemben a fejlődéssel, új módszerek kidolgozásával, tehát a jövőbeli betegek érdekével, és ha választani kell, melyik élvez elsőbbséget?[4]

1. Az embrió törvényi védelme

Magyarország Alaptörvénye rögzíti az alapvető jogokat, társadalmi értékeket, amelyeket az állam büntetőhatalmával is védeni kell, de csak a legvégső esetben (ultima ratio) szolgálhat eszközül a büntetőjog,[5] emellett a büntetésnek, szükségesnek, arányosnak is kell lennie a kriminalizáció során. A Btk. XVI. Fejezetében találkozunk az egészségügyi beavatkozás, az orvostudomány kutatási rendje elleni bűncselekmények felsorolásával. A miniszteri indokolás kifejti, hogy azért van szükség büntetőjogi szabályozásra, mert olyan, eddig ismeretlen távlatok nyíltak meg az orvostudomány előtt, amelyek nem csak segítik a gyógyítást, kutatást, hanem számos veszéllyel és visszaélési lehetőséggel is járnak.[6] A jogi tárgyak köre csak látszólag mutat heterogenitást, valójában minden tényállásnak homogén jogi tárgya van, ami nem más, mint maga az emberi lény.[7] A büntetendő tényállások szerkesztésénél figyelemmel voltak az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvéte;lyainak megszegése – 172-173. § - az embrió génállományának megváltoztatására irányuló kutatás

Ehhez a törvényi szakaszhoz is elengedhetetlen lenne az embrió jogi státuszának egységes rendezése. A hazai szabályozás az embriókkal és ivarsejtekkel végezhető kutatásokat a Humán Reprodukciós Bizottság engedélyéhez, valamint jóváhagyott kutatási tervhez köti, amely csak a törvényben rögzített kutatási célok érdekében történhet. A törvény megtiltja az embriókutatási célból történő létrehozásukat, a kutatáshoz csak a reprodukciós eljárások során létrejött embrió felhasználását engedélyezi az arra jogosultak rendelkezése alapján vagy az embrió károsodása esetén.[23] A reprodukciós eljárások során legfeljebb három illetve négy embrió ültethető be egyidejűleg. A nemző szülők a „többletembriókról” írásbeli nyilatkozattal rendelkezhetnek, hogy kérik-e az embriók megsemmisítését, vagy hozzájárulnak az embrióadományozáshoz, illetve az embriók tudományos kísérlet céljából történő felhasználáshoz. Az Alaptörvény tartalmazza, hogy tilos az emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni, a kutatások általános feltételeit pedig az Eütv. határozza meg.[24]Az Eütv. 180. § (5) szerint reprodukciós eljárás vagy más egészségügyi szolgáltatás, illetve orvostudományi kutatás során embriót több embrió vagy – a 182. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt kivétellel – a fogamzással kialakult tulajdonságoktól eltérő vagy további sajátossággal rendelkező egyed léthozatalára felhasználni nem lehet, egymással genetikailag megegyező egyedek nem hozhatók létre. A hazai szabályozás célja az egymással genetikailag egyező emberi egyedek létrehozásának tilalma, közismerten a klónozás tilalma. A „genetikailag megegyező emberi egyedek” kifejezés szintén hibás következtetéseket szülhet. A nyelvtani értelmezés szerint, ez azt jelentené, hogy a nem tilalmazott orvosi beavatkozás szerint, a mesterséges megtermékenyítés (in vitro fertilizáció) során egypetéjű ikrek keletkezése tényállásszerű, mégsem kívánatos büntetni.[25] A Btk. 172. § (1) tiltja az embrión, ivarsejten – csak úgy, mint az emberen végezhető kutatásnál – az engedély nélküli vagy engedélytől eltérő kutatást, valamint az embrió létrehozatalát kutatási célból. A (2) bekezdése felsorolja a speciális elkövetési magatartásokat, amelyeknek már az előkészülete is büntetendő.

2.3 Klónozás- Btk. 174. § ami a genetikailag egyező egyedek létrehozása 

A klónozás megítélésekor érdemes különválasztani három területet. Az elsőbe a humán klónozás eredeti értelme, az „embermásolás” tartozik. A másikba a reprodukciós klónozás tartozik, amikor is a más módon nem kezelhető meddő házaspárok (pl. mivel a férjnek nincs heréje) csak így juthatnak a hőn áhított saját gyermekhez. Ennek megítélése vitatott a szakemberek körében. Végül a klónozás harmadik alkalmazási területébe tartozik a „saját” őssejtekből előállított sejtek, szövetek és esetleg szervek felhasználhatósága, vagyis a szervklónozás.[26] A klónozás, a technika szerint felosztható: az embrió szétválasztásával, sejtmag átültetésével, őssejtvonalak felhasználása útján, testi sejtekből végzett klónozásra.[27] Klónnak nevezzük az ugyanazon őstől ivartalanul előállított, genetikailag azonos utódpopulációt.[28] Az emberi reprodukciós klónozás a világ országainak nagy többségében törvénybe ütközik, valamint szakmai szempontból is felelőtlen cselekedet lenne, mivel a jelenlegi ismeretszinten az epigenetikus újraprogramozás hibái lényeges egészségügyi kockázatot jelentenének a megszülető gyermekek számára.[29] A 2002. évi IV. törvénnyel beiktatott oviedoi egyezmény és a klónozás tilalmáról szóló kiegészítő jegyzőkönyv, tilt minden olyan beavatkozást, amelynek célja egy másik élő vagy holt emberi lénnyel genetikailag azonos emberi lény létrehozása.

2.4 Az asszisztált reprodukciós technikák (ART) – „in vitro fertilizáció” büntetőjogi megítélése

A mesterséges megtermékenyítés módszerei közül az 1978 óta sikeresen alkalmazott in vitro fertilizációnak van a legnagyobb jelentősége. Az embrió és őssejt-kísérletek fejlődésének lépéseit a melléklet tartalmazza. A megnevezés többféle beavatkozási lehetőséget foglal magában, amelyek ugyan apró, de lényeges különbségekkel bírnak. A köznyelv összefoglalóan „lombikbébi programnak” nevezi az eljárásokat. Az „in vitro” kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „üvegben”, tehát nem a női testben, hanem egy lombikban jön létre mesterségesen a fertilizáció, azaz a megtermékenyítés. A művi megtermékenyítés fogalmának meghatározása nem egyértelmű hazánkban. Kezdetben csak az alapeljárást illették ezzel a fogalommal, mely szerint a mesterséges megtermékenyítés az anya testében végbemenő megtermékenyülés a férfi, vagy idegen donor ivarsejtjével, később lehetővé vált az anya testén kívüli megtermékenyítés (in vitro fertilizatio), akár idegen nő petesejtjének felhasználásával is, sőt lehetővé vált a megtermékenyített petesejt idegen nő méhébe való beültetése is (ez az ún. dajkaanyaság, melyet a világ legtöbb országában – így hazánkban sem – legalizáltak). Ekkortól kezdték használni a művi megtermékenyítés, a humán reprodukciós eljárás kifejezést, amelyen már az egész folyamatot értették. Az asszisztált (művi) reprodukciós (megtermékenyítés) technikák, lehetőséget nyújtanak a meddő házaspároknak, a mesterséges módszerek alkalmazásával a megtermékenyítésre és a gyermekvállalásra. Azonban a művi megtermékenyítés komplex problémakör, ide tartozik a magzati élet védelme, a különféle géntechnológiai beavatkozások, kísérletek, embrióadományozások, többletembriók sorsa,[30] embriók tárolása, klónozás kérdései. A meddőség a párok 15-20%-át érinti. Az első ”lombikbébi”, aki „in vitro fertilizációval” jött világra, az Louise Brown volt, 1978-ban. Mára azonban már – nem csekély etikai kérdések felvetődésével – az ivarsejtek, sőt az embriók adományozására és letétére is van lehetőség.[31] Nemzetközi területen már az 1970-es években elkezdték a mesterséges megtermékenyítés szabályainak kidolgozását. Amerikában többek között az American Fertility Socyety, valamint a Judical Council of the American Medical Association dolgozott ki állásfoglalásokat. Nagy-Britanniában a Warnock-bizottság valamint a Human Fertilisation and Embryology Authority látja el az asszimilált reprodukcióetikai és szakmai felügyeletét. Magyarországon először 1992-ben fogalmazódott meg állásfoglalás ezekről a technikákról, az Egészségügy Tudományos Tanács (ETT) jóvoltából, 1994-ben pedig megalakult Magyar Asszisztált Reprodukciós Társaság (MART). Az Eütv. IX. fejezete szabályozza az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat, az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatásokat valamint a népjóléti miniszter 10/1997. és 32/1998. rendelete szabályozza. Számos ország van ahol nem született szabályozás a humán reprodukciós eljárásokról (pl.: Kanada), vagy csak irányelvvel szabályozzák (pl.: USA).[32] Tehát ezek a technikák törvényi keretek között nem számítanak bűncselekménynek. Az eljárás során azonban több olyan állomás van, ahol jogi illetve erkölcsi dilemmákba ütközünk. Meddig van jogunk beavatkozni egy ilyen összetett folyamatba illetve hol a határ? Milyen alapon választjuk ki például az ICSI[33] során a hímivarsejteket vagy a visszaültetendő embriókat? Felmerül ebben az esetben is a kutató-orvos felelőssége, úgymint a tájékoztatási kötelezettsége, célja az emberi élet védelme legyen, pontos diagnózis, betegségek szűrése. Azonban az eljárás eredménye nem biztos és kockázatmentes, ezért nehezebb az orvosi felelősséget is megállapítani.

Az Alkotmánybíróság két esetben foglalkozott a mesterséges megtermékenyítés feltételekhez kötésének alkotmányosságával: a 750/B/1990, és a 18/2001. (VI. 1.) számú határozatában. Az első, a születés idején hatályos, reprodukciós eljárásokra vonatkozó szabályozást feltételekhez kötötte: a nő életkora vonatkozásában, másrészt abban, hogy megkövetelte a nő részéről házassági kötelék fennállását. A 18/2001. (VI. 1.) AB határozat a reprodukciós eljárások társadalombiztosítási finanszírozásával foglalkozott, amely összekapcsolódott a reprodukciós eljárásban való részvétel életkori feltételével.

3. Orvostudományi beavatkozások

3.1. Emberi ivarsejt jogellenes felhasználása

A posztmortális megtermékenyítést hatályos büntetőjogunkban a 169. § szabályozza keretdiszpozícióként a halottból vagy a halott magzatból származó ivarsejt felhasználását humán reprodukcióra, valamint az előkészületet is bünteti. Az egészségügyről szóló törvény XI. fejezete rendezi az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokat. Az Eütv. 166. § rendezi az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások körét és alkalmazásának feltételeit.[34] Az emberi ivarsejt tiltott felhasználásának jog tárgy az emberi élet természetes kialakulásához fűződő társadalmi érdek. Elkövetési tárgy pedig a halottból vagy halott magzatból származó ivarsejt. A biológiai halál bekövetkezésének időpontja releváns a büntetőjogban, mikor a természetes személy légzése, keringése és agyműködése irreverzibilisen megszűnt és emiatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindult. A magzati halál időpontja ugyanaz, ugyanakkor erre csak a már megszületett, de életjelenségeket nem mutató magzatok esetén van lehetőség, halottnak kell tekinteni a magzatot, ha a méhen belül, akár abortusz során elpusztul.[35] A klinikai halál állapotában lévő személytől, valamint a 12 hetesnél fiatalabb magzatból származó ivarsejt felhasználása nem büntetendő a Btk. szerint, ezért lenne megfelelő az embrió kifejezés használata is a törvényszövegben. A tényállás tehát olyan eseteket szabályoz, ahol kétség kívül megállapítható az egyén vagy a magzat halála. Ennek okán felvetődik, hogy a hatályos törvényben, a klinikai halál állapotában lévő személy vagy magzat miért tekintendő kivételnek a szabályozás alól. A védelmet ki kellene terjeszteni erre az állapotra is, mivel ekkor nincs mód a beleegyezésre, ami a mesterséges megtermékenyítés egyik legfontosabb garanciája.[36]

3.2. Emberen végezhető kutatás szabályainak megszegése – őssejtkutatások, emberkísérletek

Az orvostudományi kutatások célja kizárólag a gyógyító-megelőző eljárások tökéletesítése, vagy a velük kapcsolatos kóroktani, patofiziológiai kérdések jobb megértése. A kutatások alapvető szabályait az Egészségügyi Törvény határozza meg. Emberen csak olyan kutatás végezhető, amelynek fontossága arányos az elkerülhetetlen kockázattal, az Eütv. VIII. fejezete pontosan rögzíti a kutatások szabályait, úgymint a célját, körülményeket, engedélyeket és a résztvevő körét. Alapelv, hogy az ember érdeke mindig előbbre való a tudomány hasznánál.[37]A 171. § szerint az emberen végezhető kutatás az egészségügyről szóló törvényben meghatározott engedélyre utal, ami lehetővé teszi a beavatkozásokat, ennek elmaradása büntetőjogi következményeket vonhat maga után.[38] A kutatás alanyának a kutatásba önkéntesen bele kell egyeznie, amit bármikor visszavonhat, ez szigorú alaki és tartalmi feltételekhez kötött, továbbá tájékoztatni kell a kísérlet minden velejárójáról. Cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személyen olyan kutatás végezhető, ami közvetlenül a saját egészségét szolgálja és ez a tevékenység cselekvőképes személyen ne legyen elvégezhető. Lehetőség van a közvetett eredményt adó kutatás elvégzésére is cselekvőképes személyen, de szükség van az Egészségügyi Tudományos Tanács véleményére, valamint a népjóléti miniszter engedélyére is. A Btk.-n és az Eütv.-n kívül számos egyéb jogszabály is született e témában.[39] A törvényszöveg címe és tartalma ellentmondást mutat, hiszen a szövegben csak az engedélytől teszik függővé az emberen végezhető kutatást, és helyesebb lenne belefoglalni a tényállásba valamennyi ide vonatkozó jogszabály megszegését.[40] Számos nemzetközi dokumentum rögzíti az emberen végezhető kutatás szabályait, ezek közül néhány: a már említett Nürnbergi Kódex (1947), Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 7. cikke (1966), WHO irányelvek, Helsinki Nyilatkozat valamint EU irányelv.[41] Az irányelv hatálya csak a gyógyszerkutatásokra terjed ki, azonban a kutatók szakmai eljárások fejlesztésére is végeznek kutatásokat. Az irányelvek célja az egységes nemzetközi szabályozás a kutatások terén, továbbá cél az alanyok védelme és a közegészségügy fejlődése.

Az őssejtek potenciális alapul szolgálnak a klónozásnak és az orvostudományi kutatásnak.[42] Az őssejtek a mesterséges megtermékenyítési programok ún. "maradék" embrióiból nyerhetők ki. Világszerte számtalan embriót hoznak létre a "lombikbébi programokban", amelyek egy része végül nem kerül beültetésre. Ezek a "maradék embriók" mélyhűtve évekig tárolhatók, ám sorsukról végül dönteni kell. A három lehetőség: elpusztításuk, eladományozásuk, illetve felajánlásuk tudományos kutatási célokra. Őssejteket 4-5 napos embriókból lehet kinyerni: ekkor kb. 50-100 sejtből állnak. Az embriócsomókból ún. embrionális őssejtvonalak hozhatók létre, amelyek a többi őssejttel ellentétben korlátlanul szaporíthatók laboratóriumi körülmények között.[43] Itt újra felvetődik a kérdés az embriók jogi státuszáról. A 2002-ben nemzetközi mintára megalakult Sejtbank Kft. volt az, ahol összegyűjtötték, szeparálták és tárolták az őssejteket, azonban az Egészségügyi Tudományos Tanács állásfoglalásában a tevékenységét emberen végzett kutatásnak minősítette, amit a Legfelsőbb Bíróság is jóváhagyott. Az emberen végezhető kutatás csak szándékos lehet, az elkövetőnek tudnia kell, hogy tevékenysége az orvostudomány kutatási rendjébe ütközik, valamint, hogy ez engedélyköteles.[44] Tehát felvetődik, hogy a Sejtbank Kft. a Btk. 171.§-ába ütköző módon jelenleg is fenntarthatja-e vállalkozását, ám társadalomra veszélyessége csekély, ezért szükségtelen a büntetés alkalmazása.

Az emberkísérletek alapvető feltétele a kísérleti alanyok megfelelő tájékoztatás utáni önkéntes beleegyezése, bizonyos személyeket eleve kizárnak a kísérletekből (például a terheseket a gyógyszerkísérletekből, amelyek esetében alapelvnek tekintik az ártalmasság vélelmét). Emberkísérleteknél mindig megvan az alany kilépési joga, valamint az embereket, mint kísérleti alanyokat nem lehet ellenőrizni etikai okokból, tökéletesen.[45]

3.3. Születendő gyermek nemének megváltoztatása

A Btk 170. § elkövetési magatartása a születendő gyermek nemének megváltoztatására irányuló beavatkozás elvégzése. Az Eütv. 182. § (1) az utód nemének születése előtti megválasztására irányuló eljárások a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések felismerésére vagy a megbetegedések kialakulásának megelőzésére végezhetőek. Az Európa Tanács emberi jogokról és biomedicináról szóló Egyezménye is szabályozza a születendő gyermek nemének megváltoztatását. A mesterséges megtermékenyítés során lehetőség adódik a nemhez kötött öröklődő betegségek kivédésére úgy, hogy az ivarsejtek elkülönítésével megváltoztatják a születendő gyermek nemét, amely nem büntetendő, de a méhen belüli megváltoztatás már kimeríti a törvényi tényállást. A bűncselekményt nehéz bizonyítani akkor, amikor a többletembriók közül csak bizonyos neműek kerülnek beültetésre. Elengedhetetlen lenne az ágazati szabályok pontos kidolgozása, a jogellenes cselekmények és visszaélések elkerülése végett a jogharmonizációs követelmények figyelembe vételével.[46]

3.5. Az emberi test tiltott felhasználása

Észrevételek szerint a 175. § pontatlanul fogalmaz több helyen. Először is gén helyett emberi örökítő anyag kifejezés használata lenne ajánlott, továbbá mit tekintünk jogellenes megszerzésnek. A törvényi tényállás az egyedfejlődés korai szakaszában lévő embrió jogellenes megszerzését, valamint vagyoni haszonszerzés céljából történő forgalomba hozatalát is büntetni rendeli, azonban nem kizárt oktatás, kutatás, illetve egyéb gyógyító cél érdekében szerv és szövet eltávolítása feltéve, hogy az elhunyt életében ez ellen nem tiltakozott.

3.5.1. Joghézag vagy kiskapu? – Béranyaság, dajkaanyaság, felmerülhet-e bűncselekmény?

A béranyaságnak nevezett eljárás és a dajkaanyaság között az a különbség, hogy míg a béranyaságért fizet a magzatát kihordani képtelen megbízó, addig dajkaanyaság esetében ellenszolgáltatás nélkül hordja ki más magzatát. Az országgyűlési biztos az ezzel kapcsolatos több erkölcsi-jogi probléma közül példaként említette az anyaság megállapításának kérdését, így megdől a „mater sempercerta est” elv. Az anya a magyar jogban ma az a nő, aki a gyermeknek életet adott, ezt a dajkaanyaság intézménye ezt megtörné, hiszen a csecsemőt a dajkaanya hozná világra, ám a jogi értelemben vett anya végeredményben a petesejtet rendelkezésre bocsátó nő lenne. Ma Magyarországon büntetőjogi szabályozás nem születet az ügyben, az egészségügyről szóló törvényből pedig kivették.[47] A Btk. 175. § tiltja az emberi gén, sejt, ivarsejt, embrió vagyoni haszonszerzés céljából való megszerzését illetve azzal való kereskedést. Dajkaterhesség esetén az a kérdés, hogy a jog kit tekintsen a gyermek anyjának, valamint előfordulhat, hogy a megszületett gyermeket mind az embriót létrehozó pár, mind a dajkaanya magának követeli, vagy ellenkezőleg senki sem kívánja vállalni. Ezekre a kérdésekre a nemzetközi gyakorlat sem alakított még ki egységes választ. Tehát a visszaélések megelőzése érdekében emberi testet vagy annak részeit kizárólag ellenszolgáltatás nélkül lehet mások rendelkezésére bocsátani. Ezért a béranyaság nem elfogadható, csak az ingyenes dajkaterhesség lehet megengedett. Ukrajnában, Oroszországban és Indiában virágzik a béranyaság, itt könnyen juthatnak saját gyerekhez a meddő szülők, ám a törvény sem garancia, mert elképesztő összegekért vállalják csak a gyermek kihordását illetve az erre szakosodott klinikáknak is magas összeget kell fizetni, ami már az emberkereskedelmet is felveti. Tehát, a hazai joghézagot is be kellene tölteni, és megfelelő eszközökkel szankcionálni a megszegőit, mert ez is megoldás lehet a meddőségre. A téma persze más, etikai, erkölcsi, vallási kérdést is felvet a büntetőjogi szabályozáson kívül.

A dajkaterhességgel kapcsolatos 108/B/2000. AB határozat szintén az emberi reprodukcióra irányuló eljárások tárgykörét érintő döntések közé sorolható. Az erre vonatkozó szabályozást eredetileg az Eütv. tartalmazta, a rendelkezéseket azonban még hatályba lépésük tervezett időpontja előtt hatályon kívül helyezte az Eütv. módosítása. A dajkaterhesség az Eütv. értelmezésében azt jelentette, hogy két személy ivarsejtjeiből testen kívül (IVF segítségével) létrehozott embriót más (nem az ivarsejtet adó) nő méhébe ültetnek be, ám az anya végül az ivarsejtet adományozó nő lesz. Erre a tervezett szabályozás szerint – egyéb feltételek teljesülése esetén – akkor kerülhetett volna sor, ha az ivarsejtet adó anya a terhesség kihordására testi adottságai folytán képtelen, az veszélyeztetné életét vagy testi épségét, illetve az embrióból az ő testén belül valószínűleg nem születne egészséges gyermek.

4. A magzati élet védelme?

Az abortusz körüli viták két táborra oszthatók, egyrészt úgymint „pro life” (magzati élet védelme) másrészt „pro choice” (önrendelkezés védelme). Az első megítélés szerint a magzat élete ugyanolyan minőségű, mint a megszületett emberi élet, tehát a magzat élethez való jogát hirdeti. Ellenben a másik nézet a nők önrendelkezési jogát részesíti előnyben, ebben az esetben a magzat az anyatest részeként, nem rendelkezik emberi jogokkal. 

Kanadában és az Egyesült Államokban a nők alkotmányos jogának számít az abortusz a terhesség első három hónapjában. Ahogy Nyugat-Európában is az indokok széles köre alapján végezhető el az abortusz ebben a szakaszban, kivételnek számít az abortuszt minden körülmények között tiltó Írország. Közép- és Kelet-Európában, a fejlett nyugati demokráciákhoz hasonlóan mérsékelten megengedő szabályok érvényesülnek. Feltétel a tanácsadáson, tájékoztatón való részvétel és vannak országok, ahol indokolástól teszik függővé a terhesség megszakítását, és ekkor a szabályozás az egészségügyi okok mellett a várandós nő súlyos válsághelyzete esetén is lehetővé teszi az abortuszt. A német abortusztörvény, a francia jogszabály, valamint Belgium és Norvégia joga is biztosítja a nők számára az abortuszt a terhesség első 12 hetében, anélkül, hogy fel kellene tárniuk, miért okoz válsághelyzetet a magzat kihordása. Tehát a demokratikus államokban széleskörű megegyezés alakult ki a tekintetben, hogy a terhesség első szakaszában a nők önrendelkezési jogáé az elsőbbség, míg a késői szakaszban az abortusz tilos.[48]

Az első abortusz határozat[49] nem foglal állást a vitában és előírja, hogy törvényi szabályozásnak kell születnie. Meg is született a magzat életvédelméről szóló törvény, az 1992. évi LXXIX törvény. E szerint a magzat élete törvényi védelem alatt áll, de a magzatot nem illeti meg az élethez való jog. Magyarországon a határidős és indikációs modell ötvözéséből megszületett a lehetőség a terhesség művi megszakítására. A terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, az e törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg. Súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz.[50] A második abortusz határozatban[51] az Alkotmánybíróság elismeri az Országgyűlés döntését, miszerint a magzatot nem illeti meg az élethez való jog. A Magzatvédelmi törvényt az Országgyűlés az Alkotmánybíróság által javasolt megoldással összhangban módosította, mely szerint a jogalkotó a magzati élet védelme érdekében biztosítja az állapotos nővel való együttműködést, krízishelyzetében való megsegítését azzal a törekvéssel, hogy a nő a magzatot megtartsa, tehát kötelező a kétszeri tanácsadáson való részvétel. A súlyos válsághelyzet definíciójából kikerült a magzat veszélyeztetésére való utalás. A módosított magzatvédelmi törvény 5. § (2) bek. alapján „súlyos válsághelyzet az, amely testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz." Az Alaptörvény rögzíti, hogy minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. Ez a mondat felveti a kérdést, hogy szükséges-e a hatályos szabályokat megváltoztatni, mivel e mondat értelmében az abortusz minden esetben tilos lenne. Ám ezzel csak az Alaptörvény, a Bíróság gyakorlatát rögzíti, miszerint a magzati élet törvényi védelem alatt áll, de nem szükséges megváltoztatni a hatályos szabályozást.

A magzatelhajtás a népesedési politikai érdekek, valamit az anya életének testi épségének védelme, a társadalomra veszélyes jellege miatt jött létre a Btk. 163. §, amely elsősorban a terhes nő helyzetével visszaélő külső személyek ellen irányul.[52] A komplex jogi tárgya ennek a tényállásnak a magzat és a teherben lévő nő egészsége, testi épsége. Embrióról a terhesség 12. hetéig beszélhetünk, ezen felül már magzat fogalmát kell használnunk. Az elkövetési tárgy a terhes nő méhmagzata. A bűncselekmény csak élő méhmagzat ellen követhető el, a magzat kialakulásától kezdve a természetes szülés bekövetkeztéig.

A Btk. 163. § (1) bekezdése más magzatának elhajtását, a (4) bekezdés szerint pedig a saját magzat elhajtása vagy elhajtatása minősül bűncselekménynek. A törvényi tényállás szempontjából az elkövetési módnak és eszköznek nincs jelentőség. Akkor állapítható meg a bűncselekmény, ha okozati kapcsolat áll fent, az elkövetési magatartás és az eredmény között. A bűncselekmény alanya a teherben lévő nőn kívül bárki lehet, de a (4) bekezdés szerint csak maga a teherben lévő nő lehet, aki maga hajtja el magzatát vagy azt mással hajtatja el.[53] Nincs tehát olyan gyógyszer vagy eljárás, mellyel a kórházi ellátást feleslegessé lehetne tenni, és amelyik eljárás mentes az 1992. évi LXXIX. törvény kötelmeitől. A törvény 6. § (1) értelmében a terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha

a) azt az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok indokolja;

b) a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved;

c) a terhesség bűncselekmény következménye, valamint

d) az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén.

Kivételesen még megszakítható a 18., 20. hétig illetve a terhesség időtartamától függetlenül.[54] A családvédelmi szolgálat lefolytatja a kétszeres tanácsadást, amikor tájékoztatják alternatív lehetőségekről, úgymint például örökbeadás vagy állami és nem állami anyagi és természetbeni támogatásokról, aztán ha az állapotos nő kitart szándéka mellett, akkor a kérőlappal legkésőbb az a családsegítő munkatárs ellenjegyzését követő 8 napon belül jelentkezik a választott állami egészségügyi intézményben.[55] A terhesség-megszakítás invazív beavatkozás, amely számos komplikáció és szövődmény forrása lehet, ezért szükséges a törvényes út betartása.

A 77/2006. BH is tartalmazza, hogy Magyarországon a terhesség-megszakítás csak fekvőbeteg intézetben végezhető el, magánrendelőben gyógyszeres terhesség-megszakítás tilos, a terhes nőnek a családvédelmi szolgálathoz kell fordulnia.

[8] Büntethetőséget kizáró ok, ha az elkövető a tényállásban meghatározott beavatkozást, az Eütv. keretei között hajtja végre.

Az Európai Uniós normákra is tekintettel kellett lenni a törvényhely szerkesztésénél, hogy megfeleljenek a tényállások a jogharmonizációs követelményeknek és egyéb nemzetközi dokumentumoknak is nagy jelentősége van a terület védelmében. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Egyezményt fogadott el az emberi jogokról és a biomedicináról,[9] melynek 2. cikke így szól: Az emberi lény elsőbbsége: Az emberi lény érdeke és jóléte a társadalom vagy a tudomány puszta érdekével szemben mindenkor elsőbbséget élvez. Tehát ez az első olyan kötelező érvényű nemzetközi dokumentum, amelynek célja az emberi lény védelme az új orvos-biológiai eljárások nem megfelelő alkalmazásával szemben. Magyarország ezzel vállalta, hogy folyamatosan figyelemmel kíséri a bioetika, az orvos-biológiai kutatások szabályozási körét, illetve a tárgykörben jogszabályokat alkot. Tiltottá vált minden olyan beavatkozás, amelynek célja egy másik élő vagy holt emberi lénnyel genetikailag azonos emberi lény létrehozása (1. Cikk). Az emberi génállomány kutatásával, és az azon történő beavatkozással külön fejezet foglalkozik az Egyezményben. Tiltott a genetikai állományon alapuló hátrányos megkülönböztetés (11. Cikk), keretjelleggel szabályozottak a genetikai előrejelző vizsgálatokkal kapcsolatos kérdések. Ilyen jellegű előrejelző vizsgálatokat csak orvosi vagy orvosi kutatási célból, megfelelő genetikai tanácsadás biztosításával lehet végezni (12. Cikk). Olyan beavatkozás, amelynek tárgya az emberi génállomány megváltoztatása, csak megelőzési, kórismézési vagy gyógyítási indokból hajtható végre, és csak akkor, ha nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása (13. Cikk). Ugyancsak tiltott a nem orvosi segítséggel történő megválasztása, kivételt téve olyan esetre, amikor a cél egy nemhez kötötten öröklődő súlyos betegség elkerülése (14. Cikk).

Itt kell megemlítenünk még a Nürnbergi Kódexet (1947), ami egészen napjainkig az ENSZ által 1948-ban kiadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával együtt az embereken végzett orvos-biológiai kísérletekre érvényes jogszabályok alapjául szolgál. E tárgykörben született dokumentum, az 1964 júniusában elfogadott Helsinki Nyilatkozat is, amely elmélyíti a Nürnbergi Kódexben foglaltakat, ugyanakkor a bioetikai mozgalmak hatására új elvek is megjelennek benne, így különös hangsúlyt kap a kísérleti alany jogainak védelme, az embereken végzett orvos-biológiai kutatásoknál a kísérleti alany jóléte mindig előbbre való, mint a tudomány és a társadalom érdeke. Valójában a Helsinki Nyilatkozatot egyben a Nürnbergi Kódex kritikai továbbfejlesztésének is tekinthetjük, mivel rendelkezései korlátozó jellegűnek és a gyakorlatban alkalmazhatatlannak tartották. A Helsinki Nyilatkozat célja egy lazább orvosi-etikai modell biztosítása. A dokumentumok között említhetjük UNESCO közgyűlése által elfogadott Emberi Génállomány és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata,[10] mely nem bír kötelező erővel, de tartalma szerint csak az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásával szabad kutatásokat végezni. UNESCO bioetikai tárgyú egyéb nyilatkozatai: A bioetika és az emberi jogok egyetemes nyilatkozata,[11] Nemzetközi nyilatkozat a humángenetikai adatokról.[12] 1990-ben nagyszabású program indult az emberi génállomány teljes felmérésére, ez a Human Genom Project.[13] Elkészült az ember genetikai állományának, bázissorrendjének gyakorlatilag teljes feltérképezése, amely új lehetőségeket tár fel előttünk, hiszen lehetővé teszi számos betegség korai felismerését, megelőzését, gyógyítását, a mesterséges megtermékenyítést, a szervátültetést. 1985-ben alakult meg az ESHRE (European Society of Human Reproduction and Embryology) azzal a céllal, hogy elősegítse a reproduktív biológia és orvostudomány megértését Európában azáltal, hogy a kutatásokat elősegíti, eredményeket tesz közzé, ezzel is javítva a klinikai gyakorlati módszerek biztonságát.[14] A bioetika területén, hazai és nemzetközi tekintetben is, kiemelkedő tevékenységet végez Dr. Sándor Judit. Aki szerepet vállalt az Európa Tanács mellett ideiglenes létrehozott Humán Genetikai Fórum ötfős tanácsadó testületében, az Európa Tanács Bioetikai Bizottságának, Biotechnológiai Munkacsoportjának valamint az Európai Unió úgy nevezett „Magas szintű egészségügyi szakértői csoportjának” is tagja. Magyarországon az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak készít jogi és etikai véleményeket illetve a Tudományos és Kutatásetikai Bizottságban valamint a Humán Reprodukciós Bizottságban is tevékenykedik.

1.2 Biológiai szempontok

Az emberi szervezetnek a petesejt megtermékenyítése utáni korai alakját, a 14. napig pre-embriónak nevezik a szakirodalomban, a 12. héttől már magzatról beszélünk. Az embrió is már emberi szövetekkel rendelkezik, a normális fejlődése során viszonylag rövid időn belül kialakulnak a magzatban az emberre jellemző szervek. Ez a fejlődési folyamat az anyaméhen belül zajlik le, tehát valamilyen szinten a magzat élete függőségi viszonyban van az anya életével, ennek ellenére a magzat önálló élőlénynek is tekinthető. A keringési rendszere, a szívműködése más, mint az anyáé, de anyagcsere-viszony áll fenn az anya és a magzat között. Az anyagcsere biztosítja a magzat fejlődését, növekedését, önálló létezését. Anatómiai tekintetben az ember és a magzat között lényeges különbségek nem állnak fenn. A magzat ugyanolyan szervekkel rendelkezik, mint az ember; ugyanolyan biológiai létfunkciói vannak, mint az embernek. Mégis a különbség abban jelölhető meg, hogy az ember tudattal rendelkező, gondolatait beszéddel kifejezni tudó társadalmi lény, míg a magzat helyhez kötött és mozgásszervei fejletlenek, a társadalmi folyamatoknak még nem résztvevője. Tudata és szellemisége is kialakulóban van, ezen képességek megszerzése a magzat számára csak az anya testétől történő elválás után lehetséges, amikor mint individuum belép a társadalmi közösségbe.

1.3 Erkölcsi státusz

Témám szempontjából az embrió/magzat erkölcsi státuszának problé­mája is fontos kérdés. Az álláspontokat csoportosíthatjuk konzervatív (vallásos gondolkodók is idesorolhatók), liberális és mér­sékelt irányzatúaknak.[15] Bár biológiai szempontból nézve a zigóta nem több egyetlen sejtnél, a konzervatív álláspont legfőbb érve, az emberré fejlődés lehetőségében rejlik: „nem azért kell védeni, ami az most, hanem azért, ami lesz”. Tehát „a megtermékenyített petesejt (zi­góta) morálisan már éppen olyan ember, mint bármelyikünk, ezért elpusztítása éppen akkora bűn, mint egy felnőtt ember megölése”. A liberális álláspont sze­rint az embrió, illetve a terhesség 12. hetétől magzatnak nevezett lény, csak biológiai értelemben tekinthető embernek, jogilag és erkölcsileg még nem. Sőt a magzat élveszületéskor, vagy legfeljebb életképessé válásakor tesz szert emberi jogokra. Kovács József szerint a két szélsőséges álláspont közös hibája, hogy „egyetért abban, hogy a fejlődő magzat morális státusa a fejlődés egész ideje alatt változatlan”. A mérsékelt álláspont viszont, az embrió, illetve a magzat egyes fejlődési fázisait szem előtt tartva húz meg egy határt, amin túl az emb­riót vagy magzatot már morális, személyiséggel bíró embernek tekinti, előtte azonban még nem, de a határvonal kérdéses, hogy hol húzódik. E téren a következő álláspontok fogalmazódnak meg: agyműködés megjelenése (általában a terhesség 8. hete), a szervek kialakulása (10. hét), az embrió magzattá fejlődése (12. hét), érzőképesség kialakulása (14. hét).[16] Az embrió/magzat erkölcsi státuszának megfejtése nem e tanulmány feladata, tehát a mérsékelt állás­pontot követem (ami a magyar szabályozás szerint is elfogadott), mely szerint abortusz a terhesség 12. hetéig végezhető, ezt követően a magzat élethez való jogai jelentősen megerősödnek, jóllehet csak a szü­letés után érik el azt a mértéket, amely általában az emberi személyt megilleti. A terhesség 12. hetéig a nő önrendelkezéséből fakadó emberi jogai erőseb­bek, mint az embrió élethez fűződő emberi jogai.

2. Az emberi genetikai örökítőanyag védelmének egyes kérdései

Ide sorolhatjuk a Btk. 168. § beavatkozás a génállományba, a 173. § keretdiszpozícióként megfogalmazva az embrió génállományának megváltoztatására irányuló kutatást végez és a Btk. 174. §, ami a genetikailag egyező egyedek létrehozását – a klónozást rendeli büntetni. A Btk. által használt génállomány szó nem megfelelő, mert nyilvánvaló nem fejezi ki a törvényalkotó szándékát, a helyes szóhasználat, az örökítőanyag lenne. A génállomány, a gének összessége, azoknak a DNS szakaszoknak az összessége, mely fehérjét kódol, ez a DNS lánc kb. 10%-a, ebben az értelemben a büntetőjogi szabályozás csak erre a szakaszra vonatkozik, tehát a teljes DNS lánc elemzéseként helyesebb az örökítőanyag kifejezést használni.[17] A terület szabályozására ágazati törvény is született, úgy, mint a 2008. évi XXI. törvény a humángenetikai adatok védelméről, a humángenetikai vizsgálatok és kutatások, valamint a biobankok működésének szabályairól.[18]

2.1 Beavatkozás az emberi génállományba

A géntechnológia lehetőséget ad a természetbe és az ember életébe való beavatkozásra, és az élet biológiai lényegének (DNS) megváltoztatásával beláthatatlan pozitív és negatív következmények előidézésére. A Btk. 168. § a génállomány védelmét szétbontja az egyedfejlődés stádiumaira, amely felesleges, hiszen az emberi génállomány megfelel a büntetőjogilag védett jogi tárgynak, illetve az emberi génállományba, a magzati és embrionális DNS állomány is beletartozik. Büntetőjogi értelemben azonban a magzatot és az embriót nem tekintjük személynek és a jogalkotó nem itt akarta megoldani az ember jogalannyá válása körüli dilemmákat. Itt azonban fontos megemlíteni a kodifikált fogalmakat, a törvény[19] szerint a megtermékenyítés befejeződése után, a terhesség 12. hetéig embrióról beszélünk, a terhesség 12. hetétől pedig, a magzat a méhen belül fejlődő emberi lény. Tehát az embrió és a magzat ugyanazon emberi élet méhen belüli fejlődősének időfüggvényében elkülöníthető két része.[20] Az Eütv. 162. §[21] együttesen szabályozza a génállomány megváltoztatását eredményező kutatást és magát a beavatkozást is. A fent említett Oviedói Egyezmény[22] 13. cikke szerint az emberi génállományba történő beavatkozás, olyan beavatkozás, amelynek tárgya az emberi génállomány megváltoztatása, csak megelőzési, kórismézési vagy gyógyítási indokból hajtható végre és csak akkor, ha nem célja a leszármazottak genetikai állományának megváltoztatása, amelyet a magyar törvény is rögzít. A génállományba való beavatkozás történhet génsebészeti vagy egyéb speciális eljárásokkal, tehát a beavatkozás egyenes szándékkal való elkövetése a génállomány megváltoztatására irányuló büntetendő cselekmény.

2.2 Embrióval vagy ivarsejttel végezhető kutatás szab&aacu-align: justify;">Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is fellép a „nem biztonságos” abortusz ellen, megfogalmazásában a „nem biztonságos” abortusz, a nem kívánt terhességek megszüntetésének olyan eljárása, amelyet olyan személy végez el, akinek nincs képesítése, vagy olyan körülmények között történik, ami nem felel meg a minimális egészségügyi követelményeknek.[56] Azokban az országokban, ahol az abortusztörvények a legszigorúbbak, ott a legmagasabb az illegális abortuszok száma. Évről évre csökken Magyarországon a terhesség-megszakítások száma, jelenleg azonban még mindig óránként öt abortuszt végeznek – közölte a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság (MCSNTT) annak apropóján, hogy folytatja "Ne ess pánikba" elnevezésű, az abortuszok visszaszorításáért indított kampányát.[57]